Ritka becsületes emlékmű

Nos, Sümegen mászkálva feltűnt a megtört nő szobra a gyerekkel, persze, hogy azonnal felcsapott az érdeklődésem, hogy mi is ez. Nagy bánat az, nagy nyomorúság, nagy valószínűséggel Gulág. háború vagy kuláküldözés... aztán közelebbről, és a háta mögé is besétálva persze, hogy háború, és az őszinte arca. Nem a fickóskodó, lövöldöző csatamén, meg nem a Jézus ölében haldokló szerencsétlen baka, hanem az igazi áldozat, az életben maradt asszony, anya, özvegyasszony az árván maradt gyerekkel. Míg a főrendező a portugáliai Estorilban tengette napjait, ez az asszony itthon roppantt össze. Ő az igazi áldozat. Ő aztán nem csinált semmit, senkit nem bántott, nem ölt. Hátul meg a feliratok még tisztességesek is, az egy dolog, hogy a zsidó áldozatokról is megemlékezik a sümegi alkotás, de még jelentősebb, hogy - kissé nyelvtanilag hibásan - odaírták azt is, hogy a második világháborúban elhunyt idegen nemzetiségű katonákra emlékezve... igen, bizony, nem csak a mieink az áldozatok, de mások is, mindenki, aki értelmetlenül áldozta - talán nem is önként - életét ezért a tébolyért. Na és ezért ötöst adtam neki.