Lombkorona, mint olyan

Mondjuk, a "lombkorona-sétány", mint fogalom legendává vált hazánkban, leginkább a nyírmártonfalvi híres szélhámoság miatt, amit volt szerencsém megmutatni itt nektek, de más példák is akadnak, amik figyelemre méltók. Látom ám, hogy fent ez is itt a lapon, hát csak elmegy az ember megnézni Falu központjában ember áll a faliújság előtt és olvasgatja a helyi híreket. Nem a Facebookon, hanem itt, az írott cetliket tartalmazó faliújságon. Aztán még közli is egy komájával, hogy ritkán jár erre, hát csak megnézi már, mi újság. Ennyire kedélyes itt a világ. Csak odalépek már én is, és az atyafinál érdeklődöm a vágyott életfa és lombkorona-sétány után. Ilyenkor mindig lelkesek lesznek az igazi lokálpatrióták, felvillanyozódik, de, tudja mindkettőt. Honnan jöttem? Budapestről. Azután, amikor az életfát kerülgetem, nézegetem, odajön hozzám, hogy jó, elvisz, megmutatja a lombkoronasétányt. Ja, autóval vagyok? Miért, mit gondolt, hogy gyalog jöttem Budapestről? Jó, akkor csak kövessem bátran. És fel is autózunk valami magaslatra. Szépen süt a januári nap. Megköszönöm, hát aztán mit is mondjak. Kimész a faluból pár kilométert, aztán ott van a lombkorona-sétány. Talán itt találtak 3-4 fát, amit össze lehet kötni valami alkalmatossággal. De ez nem egy lombkorona-sétány, ez egy függőhíd, ami fatörzstől fatörzsig vezet, semmiféle érdekes fát, lombkoronát nem látsz közben, pár méterre van a talaj szintjétől, egy recsegő-ropogó, nyikorgó függőhíd van kifeszítve, van hozzá használati utasítás is, hogyan szabad rajta menni, hogyan nem, de a fogalomkör leginkább a kalandpark esete, nem a lomkoronáé. Nagyon szűk, egy felnőtt alig fér el rajta, szerencsére erősnek tűnő acélsodronyok vannak, szóval, én is végigimbolyogtam rajta oda-vissza, nahát, nagy kaland. Nos, körülbelül ennyi az egész, ha van hozzá kedved, nosza, ne tartsd vissza magad!