Régi emlékek kísértete

Akárcsak ZigZagnak, nekem is az volt, gyerekkoromban a vágyott bulihely, hogy álljunk meg itt, a balatoni országúton a Gorsium étteremben, a felszolgálók "rabszolgákra" hajazó cuccokban szolgátak fel és olyan vadhúsokat és más ételeket lehetet kapni, amiket máshol nem. Szóval, ünnep volt itt megállni, emlékezetes élmény. Most nem annyira. Párszor voltam már itt azóta is, elég változó a hely jellege, talán ebédeltem is egyszer valami mérsékelten korlátlan fogyasztást, vagy mit, de nem volt túl érdekes. Most is inkább a kiürülő tank hozott ide, benzinhiány van, az összes kút közül csak az egyik működik, önkiszolgáló, de legalább van benzin. És ha már itt vagyunk, beültünk egy kávéra is. Semmi emlékezetes. Nem szeretett, de nem is utált itt bennünket senki, a kávé is elfogadható volt, a hangulat sehol, de valami utazás közbeni érzés megint, nem több ez, mint egy kávézóval kiegészített benzinkút. Még valami napi menüféle is van. De annak működik. Igaz, nem nagyon voltak itt rajtunk kívül vendégek.