Az újabb arculat

A szabadkígyósi Wenckheim kastély hagyományosan a kedvenceim közé tartozik, mindenféle állapotában volt szerencsém kívül meg belül megcsodálni, voltam benne, amikor lelakott mezőgazdasági szakiskola és kollégium volt, láttam építkezés közben többször, meg most is, hogy sokadjára feltámadt megint, újra és újra elkészült. Félő, hogy az újfeudalizmusban megint valakié lesz, hát gyorsan megnézendő. A jelen első változása, hogy egy öregúr már a bejáratnál lekaszál pénzzel a parkolással, régen a kastélybejáratig felgurultunk, most más szelek fújnak. Innen séta vagy loholás a kastélyig, esetemben az utóbbi, mert nem számítottam rá, hogy nem engednek tovább, és a vezetés adott időpontban indult, hát futás a 35 fokos hőségben. Amúgy utolértük a csoportot. Egy dekoratív hölgy volt a vezető, ráadásul szépen járt, ez nők között is ritka és feltűnő tulajdonság és értelmesen adagolta is a mondanivalót. Próbált minden igényt kiszolgálni. Bizony nagy felújítás volt itt, és sok szépség került az ember szeme elé, még ha az esetek zömében nem is az igaziak. Mielőtt még továbbsétálnánk, a kastélyt 1882-ben adták át, a kor egyik legmodernebb építménye volt. Wenckheim Krisztina kérései a tervező Ybl Miklós felé ilyenek voltak, hogy annyi ablaka legyen, ahány nap van egy évben, annyi szobája, ahány hét, és annyi bejárata, ahány évszak. Ha a bőröd alatt is pénz van, semmi sem akadály. Vissza a sétába: ilyeneket hallasz, hogy a grófnő nem szerette az ételszagot, ezért alagutat építettek a szomszéd épületből, ahonnan áthordták a kaját hmm szóval, bármi. Később magánrepülőgép, a legmodernebb autók, és újra bármi. Szóval, ami belefér. Aztán azért gondolj csak bele az ország egyik leggazdagabb családja, számtalan kastéllyal, és például Jókai Mór a Wenckheimekről mintázta a magyar nábobot, amit filmen Bessenyei Ferenc játszott, amiből kiderült, hogy a legaktívabb tevékenysége a dúsgazdagoknak az volt, hogy a környék hasonlóan korhely uracskáival holtrészegre ihassák magukat, miközben rojtosra szerették a környék jobbágy- és cigánylányait. Hmmm. Dicső magyar történelem, áldás a múltra és ősökre, szóval mindezért a Wenckheimek folyamatos egyházi áldásban, papi nyalásban részesültek, címer, jellem és erény, hitünk, kardunk fennen ragyog, sok-sok Wenckheim templom, kripta őrzi a fényestekintetűek holt porait, oltárok és magasztok, kántorok zengik nevüket, a jobbágy- és cigánylányok neveit meg fedje sűrű homály. A kastélynak egyébként van saját kápolnája, nagyon szép, nem kihagyni, meglátogatni, és van egy kilátóként is működő hatalmas tornya is, 172 fok a csigalépcsőn, feleségem erősen kételkedett benne, hogy lendületesen teljesíteni tudom, de rácáfoltam. Gyönyörű a panoráma odafentről, a kastélykert egy része gondozott, nem olyan szép, mint régen, de azért mégis. Ennyit elöljáróban, a többit meg menj el és nézd meg magad! Érdemes!