MINEK IS? MIÉRT IS?

Olvastam erről a diadalívről Wenckheim Krisztina életét leíró szépirodalomban, láttam róla korabeli sajtóban megjelent rajzokat, de igazából csak annyiban készültünk a megtekintésére, amikor összeállítottuk rövidke békési látogatásunk programját, hogy elolvastam róla itt Ugor kolléga szarkasztikus véleményezését. Ehhez képest is meglepetésként ért bennünket, amikor az út szélén észrevettük. De mert megannyi látnivaló van tőle pár méterre, muszáj volt áthajtanunk alatta, és bentebb leparkoltunk. Nekünk sem dobáltak kalapot örömükben a helyi alattvalók, mert mi sem voltunk fennebbvalók...
De kicsit másként értelmezem a császári házaspár 1857. évi látogatására történt diadalív-építés motivációját, mint az értékelő kolléga. Pontosabban nem is tudom, miként kellene értelmeznem!
Egye fene, hogy szolgalelkűnek tűnünk majd az utókor szemében, ha úgy egyébként a császártól-királytól egy vármegye területének nagyobb részét kitevő uradalmat kaptunk vala, amin a jobbágyság is eléldegél. Csakhogy, és én ezen akadtam fenn, de nagyon: még egy évtized sem telt el az 1848-49-as forradalom és szabadságharc leverése után, az ország még a megtorlás és a letargia állapotában leledzett, de ide tolja a képét a császár és bájos neje, ezek meg ott a végeken diadalkaput építenek a fogadásukra...
Hogy a szocializmus kezdetén politikai buzgóságból történt lerombolás után érdemes volt-e, kellett-e újraépíteni? Nos, én ebben sem vagyok biztos!