Nem túl fanzátáziadús étlap, jó pacal, remek halászlé, élvezhető palacsinta

Az igényes kiállítású, borítólapján a magyar kártya Zöld Ászával indító étlapon egyszerűbb alapanyagokból készült, fantázianevekkel illetett fogások sorjáznak, melyek kreativitása kimerül abban, hogy a töltött rántott húsba mi kerül, vagy, hogy a kisütött hússzeletekre mit halmoznak. Előételeket nem kínálnak egyáltalán. Ehhez képest kellemes meglepetés, hogy az általunk rendelt fogások ütötték a mércét.

A Varga pincészet hat borán kívül a szekszárdi Győgyei pince hét tételét kínálják baráti áron. Kimérve csak a Varga Olaszrizling kapható. Impozáns a pálinkakínálat. Nagyipari multi-söröket tartanak a Heineken portfólióból.

Az árak kifejezetten kedvezőek, egyes esetekben egészen meglepő a díjszabás. Ringbe szállhatnak a legjobb ár/értékarányú pacalpörkölt címéért (2150 forintba kerül egy komoly adag 2023 szeptemberében.)

Az pacalpörkölt jó ízű, szaftja sűrű, egy fokkal sűrűbb is a kelleténél, pacal állaga megnyerő. A paprikahasználat kissé túlzónak tűnik, mindazonáltal a fogás a műfaj erős képviselője. Piros és sárga felezett koktélparadicsom, valamint snidlingszálak díszítik. A halászlé szép színű, üde, ízletes, a tálalás előtt frissen belefőzött, ügyesen irdalt ponty jó alapanyag, ami nem készült túl, mint annyi helyen. A mákos palacsinta tölteléke édesebb az optimálisnál, mazsolát nem érzékeltünk benne az étlap ígéretének dacára, a vaníliamártás korrekt, az áfonyaszemek üdítőek. A porcukros virág-dekoráció a kilencvenes éveket idézi. A tejszínhab flakonos, de nem növényi, a vaníliafagyi jobbacska késztermék.

A kiszolgálás még javítható. A saláta nem érkezik egyszerre a pörkölttel, a palacsintát sem kaptuk egyszerre a főételekkel, bár úgy kértük. A tulajdonos kisugárzású úr morózusan hozza számlát, jól esett volna egy mosoly, egy kedves szó vagy netán érdeklődés aziránt, hogy ízlett-e az ebéd.