Egy újabb pecsétje a múltnak

Szalonnáról nem csak a Rakaca víztározó, meg sertészsír jut az ember eszébe, hanem az Árpád-kori körtemplom is. Vannak ismertebb meg kevésbé látogatott ősi templomok az országban, állítólag ezt sem olyan sokan látogatják. Nem szép dolog. A rotundák biztos valami építészeti divatból fakadnak, van, ahol megmaradt maga a régi, szimpla hengeralakú létesítmény, máshol hozzáépítettek, kibővítették, ahogy itt is hozzá van toldva utólag. A kitett telefonszám jó, azonnal hívtam is, az úr sűrű munkálatai közben fel is vette, mondta, jönne, de közben megköt a beton. így hát fiát küldené maga helyett, ahogy az a Bibliában is írva vagyon. A srác egy szimpatikus fiatalember, bizonyos mértékig mozgásában korlátozott, de együtt megoldottunk mindent, meg érdeklődtünk is egymás iránt. Szóval ő vezetett, nála voltak a kulcsok, nem csak a templomot néztük meg, de a mellette álló fa haranglábat is, szépen gondozott a környezet, a belső tér is karbantartott. Van, amit úgy sikerül megőrizni vagy állagmegóvni, hogy nem szétbarmolják az eredetit és rá/helyette építenek egy hivalkodót, hanem érzed az igazi, a valódi leheletét is. A freskók maradványai... a harangláb kapuján a belefaragott felirat... na, az még ugyanaz. Ha nem tudnád kibetűzni, oda van írva a papírra, szépen kitűzve, hogy mit is olvashatnál ott. Jó program ez a templom is, ajánlom is lelkesen mindenkinek, emlékezni fogsz rá, ha megnézed!