Mondjuk a népességnek azon kis hányadához tartozom, akik kun-ügyekben némileg tájékozottak, ezért aztán csemege volt ez az anyag. Vannak helyek, amik a primitív álnépieskedésen meg álmagyarkodáson túl is őriznek történelmi értékeket. A kunok egy izgalmas történet, tulajdonképpen két egymással nagyon régi ellenséges viszonyt ápoló sztyeppei rablóbanda voltunk, mi is, meg ők is, egymásnak legelőkonkurensei. A kunok birodalma valaha hatalmas volt, de aztán jöttek a mongolok, a mi szavainkkal inkább tatárok, a kor legjobban kiképzett, legfegyelmezettebb, leghatékonyabb hadseregével, és tönkreverték a kunokat. Nem maradt más hátra, mint meghalni hősiesen, kihalni örökre, vagy szövetkezni a korábbi ellenséggel. Ez a "szövetkezni a korábbi ellenséggel" vidékeinken elég gyakori "jellemes" pálfordulás. Szóval, bejöttek a kunok, állítólag engedelmességet ígértek a királynak, meg még azt is, hogy piff-paff megtérnek, de azért ez egyáltalán nem volt ilyen egyszerű. Később a kun vezért, Kötöny kánt és környezetét Budán egyszerűen lemészárolták. (Ezt ma ügyesen a németekre fogjuk. ) Az ittlakó kunoknak amúgy is tele volt a hócipőjük a letelepedéssel meg a gügye kereszténykedéssel, dühükben letarolták, lemészárolták fél Magyarországot és elköltöztek Bulgáriába. Jöttek a tatárok és alaposan elvertek bennünket, kiirtottak a lakosságot. IV. Béla, a hős elmenekülő és hős visszasettenkedő belátta, hogy nép nélkül nincs ország, nincs föld, nincs adó, király, jobbágy, semmi, hát visszacsalogatta a kunokat és nekik adta a pusztává és siralomvölggyé vált Duna-Tisza közét, a jászokkal együtt. Így lett aztán Kunország az ország közepén, később meg Kiskunság meg Nagykunság, a jászokkal együtt lakták tele a vidéket, Nos, ilyeneket tudhatsz meg, ha ellátogatsz Szankra, többek közt. Vagy egy opcionális filmvetítés, operettkunok lovaglásznak benne, meg énekelgetnek a tűz körül, van aztán a nagy, központi bemutatótér, kívülről egy kun sisakot, belülről meg talán egy jurtát formáz, földből előkerült leletek, fegyverek, nyílhegyek, szerszámok, aztán van egy kinti nagy sétaterület is, körülbelül 1 kilométer hosszan, sajnos a kunok istene nem volt hozzánk kegyes, szörnyen eleredt az eső éppen, de a közeli házakig azért átszaladtunk, az egyik egy kovácsműhely, a másik pl. gyakorlatilag egy tájház, a környékbeliek adták össze az anyagot hozzá, de ha jobb időt fogsz ki, számtalan szabadtéri élmény adódik még a fent felsoroltak mellé, mindenképpen ajánlanám a hely megtekintését!