Ezt is lekéstem

Pár napja kóboroltam a Győr alatti tájon, és néha tettem egy-egy kísérletet, hogy valahol egyek valamit. Nem könnyű feladat, néha falvakon keresztül nincs is más, csak olykor egy-egy kocsma. De Szanyban ez egy vendéglő, hát reményeket fűztem hozzá. Nagyon nem jött be a terv, rögtön az első kérdéseknél kiderült, hogy valamit enni csak 14 óráig lehet, én meg pont elmulasztottam ezt az időintervallumot. Hát akkor legalább valamit iszom, az is valami a gyomorban. Láthatóan idegen, másképp kinéző, beszélő úr nem a kocsmarészben foglal helyet, annak mutatnak egy másik helyiséget, és ez rengeteg helyen így van az országban. Ez egy valamivel takarosabb kis terem volt, viszont itt egyedül ücsörögtem számkivetve, mint egy színesbőrü az 50-es évek Amerikájában. Meg is kaptam a Topjoyomat, a kávémat is, azt elmagánykodtram itt, aztán azzal az ürüggyel, hogy a mellékhelyiségbe megyek, mégiscsak bevegyültem egy picit a helyiek közé. Már nem is tudom, miről beszélgettünk, laza kocsmahangulat, nem is volt lényeges. A kávém 430 forint volt, az üdítőm 450.