Egy amolyan kis esküvői helyszínre keveredtem, romantikus kis japán híd, csepegő vízesés, tavacska, ott elérzékenyültem, örök hűséget fogadtam a természetnek, Isten volt a naúm rá, de a vár még mindig nem lett meg. Gondoltam, berongyolok a panzióba, élő ember segítségét kérem. Nos, a rongyolás az ok, de senki nem volt bent. A recepción ment a monitor, minden tárva-nyitva, embernek híre-hamva sem volt. Hallózgattam, néztem a bükkről, tölgyről elnevezett szobákat, hiába. Így aztán igénybe vettem a WC-t, éppen jól jött, de a vár még mindig sehol. És egy ilyen nyomulás alkalmával, amikor kimentem a településről várat keresni, ügyesen kifigyeltem a második kanyarban a bokor leple alatt megbúvó, radarozó rendőrautót, két vasúti híd alatt áthaladván egy buszmegállóban tudtam csak megfordulni, és éppen ott volt a Teréz forrás is! Talán várt a buszra. Így aztán alaposan szemügyre vettem, mint a vidék egyik nevezetességét, Teréz nagyon szent lehetett, kis mécsesek jelzik ezt, meg a forrásra rakott szent cigarettásdoboz is, talán éjszaka pöfékel is a forrás, ki tudja, egy ilyen szent helyen milyen jelenések vannak. Nem mondom, hogy nézd meg, ha arra jársz, nem tudom mit nézz rajta, inni nem lehet belőle, de ott van, az biztos!