Felejthetetlen fa

Azt hiszem, ezt a Petőfi fát már nem fogom soha elfelejteni a hátralévő életemben. Történt ugyanis, hogy október első hétvégéjén a környéken kirándultunk nyolcan, a Luby kastélyban ebédeltünk, majd kijöttünk ide a társasággal. A legenda szerint itt írta Petőfi a Tisza című versét. A 200 éves fa időközben elpusztult, több ártalom érte, tűz, villámcsapás, ma csak a csonkja van meg. Azt kidíszítették, felcicomázták, megnemzetieskedték, és most amolyan búcsújáró hely. Ami nem baj, mi is eljöttünk megnézni. És persze fotózkodtunk is az utókor számára. Közben, én szarvasmarha, levettem a válltáskámat, ott, a fa mellett, a fotó kedvéért. Később vettem észre, hogy ellopták. Az összes létező iratommal, bankkártyámmal, sok készpénzzel, éppen előtte, az ebédnél szedtem össze a társaim által beadott 50-60000 forintokat, szóval többszázezer forint volt benne. Így aztán lőttek a kirándulás hátralévő részének, az egész délutánt a fehérgyarmati rendőrkapitányságon töltöttem, a többiek kint vártak, szombaton nem egyszerű alkalmas, kompetens embert találni, már négy különböző statisztának elmeséltem az összes adatomat, mindenemet, a sztorit, letiltattam bankkártyát, igazolványokat, amit csak lehetett, és hetekig pótoltam a veszteséget. Szóval, ennyit nekem a Petőfi fájáról, de azért ti nézzétek meg, és legyetek óvatosak, ne járjatok úgy, mint én.