A túlélő hárs

Szatta mélyen tisztelt nagyöregje egy hársfa. Nyilván az ember elmegy megnézni és meghajol előtte, de azért mindig vannak akadályok. Ne higgyetek a Google térképnek! Nagyrákos irányból közeledve azt tanácsolja, hogy fordulj be balra a falu elején, aztán menj azon végiig, majd fordulj jobbra és meglesz az! Az autó rendkívül cinikusan 90 kilométer/óra megengedett haladási segítséget mutatott egy brutális, traktorok, vontatók által szántott, járhatatlan erdei úton, aztán beláttuk, hogy ez nem megy, otthagytok a kocsit a vadon szélén és térkép után csetlettünk-botlottunk járásra teljesen alkalmatlan környezetben egy darabig, mert azért annyira gügyék mégsem vagyunk, hát inkább lemondunk a látványosságról visszaszerencsétlenkedtünk a faluba, találkoztunk három emberrel, megkérdeztük őket, és mondták, hogy ó, hát nem itt kellett volna, a falu végén van egy sima út, egészen a fáig kényelmesen ki lehet gurulni hát így történt. A fáról meg annyit, hogy sok társával együtt szerepelt már az Év Fája versenyben, 400 éves hárs, és a legenda azt meséli róla, hogy a törökök elől gyermekével menekülő fiatal menyecske dacosan leszúrt a földbe egy ágat, hogy ez itt a túlélés, megmaradás, és majd visszajövünk! És úgy is lett! A fa egyébként a falu címerében is szerepel.