Pincekocsma a víztoronynál

Szegeden járva az esti program előtt egy kicsit felfedeztük a várost. Az volt a tervünk, hogy egy gin bárba nézünk be, de még nem nyitottak ki, viszont a szálláshelyünkre már nem akartunk addig visszamenni, így kerestünk másik helyet a környéken. A google térkép segítségét vettük igénybe, amely a víztorony felé irányított bennünket egy kiskocsmába. Még oda sem értünk, de a bejárat előtt már láttunk pár olyan arcot, akik alapján azonnal beazonosítottuk a helyet. Igazi tipikus külvárosi kocsma, ahová nem járnak turisták és külföldiek (na, ők pláne nem tennék be ide a lábukat), viszont rendszeres törzsvendégeik a környékbeli idősebb férfiak, munkások. A pincehelyiség félhomályos volt, retró bútorokkal berendezve. A pult a helyiség végében kapott helyet, ahol egy középkorú, jókedélyű, vagány hölgy szolgált ki. Értelemszerűen a rendelés és a fizetés a pultnál történt, nincs asztalszerviz. Egy kis tévén foci közvetítés ment, bár senki sem nézte.
A pult körül volt a legnagyobb "élet", csoportosulás, ahol a világ nagy kérdéseit vitatta meg nagy hanggal, néhol indulattal a vendégkör kemény magja.
Úgy tűnt, hogy ezen a helyiségen túl van még egy másik terem is befelé, de ott le volt oltva a villany.
Egy elnyűtt bőrkanapés asztalhoz telepedtünk le. Olcsó volt minden, de kizárólag kommersz italokat tartottak. Étel nincs, bár szerintem itt nem is akarna enni senki.
A Jéger 410 Ft volt. Az üveges sörök árai is 400 Ft körül alakultak, sőt, még ennél olcsóbb is volt.
Vegyültünk egy kicsit a helyi légkörben, de igazából kívülállók maradtunk. Megittuk az italokat, és visszamentünk a gin bárba, ami addigra kinyitott. Folytatódott az este.