Hunguest Hotel Forrás Étterme Szeged

Reggelinél mi későn szoktunk menni, és előfordult, hogy vadászni kellett a szabad asztalra. Az éttermi személyzet - ellentétben a recepciós profikkal - teljesen amatőrnek, felkészületlennek, érdektelennek tűnik. Példaképpen jelezünk egy problémát, vagy kérdezni szerettünk volna valamit, erre megrántotta a vállát a pincér hölgy és továbbment. Üdítő kivétel egy férfi kolléga volt, aki technikai kérdésekben is felkészültnek tűnt, pl. a kávégépet és a palacsintasütőt is ő szerelte meg. A reggelinél nagyjából ugyanaz a kínálat volt minden nap, de így is bőséges, széles volt a választék, a szokásos meleg és hideg fogások, egy 4 csillagos szintnek megfelelően. A vacsora határozottan jó volt, ízletes, sokszínű, voltak magyaros, tradicionális fogások is, de mindig voltak zöldséges ételek és különlegesebb, keleties, ázsiai fogások is. Persze voltak fanyalgók, akiknek ezek nem tetszettek, de ők tudtak a többi hagyományos, jól ismert étel közül választani. Mindig volt 2 féle gyerekmenü, mini sütemények mellett 1-1 meleg desszert. 3 féle leves, ebben húsos és húsmentes is. Az italok erősen túlárazottak. 1 kancsó limonádé 3. 000 Ft volt! ! ! (2700 Ft + 300 Ft szerviz díj). Ebédidőben egy viszonylag rövid bisztró étlapról lehet válogatni á la carte. Összefoglalva, a séf, a konyha szerintem átlag feletti, egyes ételeknél kitűnő, a személyzet viszont fejlesztendő.

Mivel mindenkinek ugyanakkor volt az ebédszünet, ezért a fő kihívás ilyenkor a logisztika, a tömeg elkerülése. Nos, ez itt sem sikerült, gyakorlatilag egy végtelen hosszúságú kígyózó sor alakult ki az étterem bejáratánál, miközben akinek már sikerült beljebb furakodnia, az észrevehette, hogy beljebb is vannak további pultok, amelyeket a másik irányból meg lehet közelíteni, azaz 6 sorba is lehetett volna állni és akkor mindenki könnyebben, gyorsabban ételhez juthatott volna. Alapvetően jól főznek, bár az én ízlésemnek egy kissé egysíkú, egyenízű volt minden, a fűszerekkel bánhatnának bátrabban is. A zöldségételek tetszettek, amelyeket akár köretként, akár önálló fogásokként is lehetett választani, pl. parajos puding, csőben sült zöldségek, sütőtökös dödölle, hajdinával töltött zöldségkosár sajtmártással. A levesek szintén finomak voltak, bár elég kevesen jutottak hozzá. Sokan, akik végre kiállták a sort, inkább a főételekből pakoltak meg egy nagyobb tányért, mintsem a leves után még a 2. fogásért is ugyanennyit kelljen sorba állni. A húsok kínálatától nem voltam elájulva, hasonlóképpen a desszertektől sem. Azok elég egyenízűek voltak, engem teljeen a Trófeára emlékeztettek. A személyzet tagjai között sok volt a tanuló, akik nem tudták tapasztalat hiányában profin kezelni az eseményeket. Az ételek feltöltésére mindig figyeltek. Az italokat az asztaloknál szolgálták fel, ez elég lassan haladt. Összességében egy ilyen szállodában elvárható szintet hozták, valószínűleg, ha egy normál vendégnap van, amikor változó időpontban érkeznek a vendégek, akkor zökkenőmentesen sikerült volna mindenkit megetetniük. Amúgy ez a mi esetünkben is megtörtént végül, csak az eleje nem ment egyszerűen.