Végtelen sorok a svédasztalnál

Két napos konferencián jártam ebben a szállodában, amely Szeged zöldövezeti részén található, a Strandfürdő mellett.
Elég nagy méretű, több szintes hotel, kb. 80-as évek korabelinek néztem, persze azóta már volt felújítva. A szálloda éttermében svédasztalon szolgálták fel az ételeket. Mivel mindenkinek ugyanakkor volt az ebédszünet, ezért a fő kihívás ilyenkor a logisztika, a tömeg elkerülése. Nos, ez itt sem sikerült, gyakorlatilag egy végtelen hosszúságú kígyózó sor alakult ki az étterem bejáratánál, miközben akinek már sikerült beljebb furakodnia, az észrevehette, hogy beljebb is vannak további pultok, amelyeket a másik irányból meg lehet közelíteni, azaz 6 sorba is lehetett volna állni és akkor mindenki könnyebben, gyorsabban ételhez juthatott volna.
Alapvetően jól főznek, bár az én ízlésemnek egy kissé egysíkú, egyenízű volt minden, a fűszerekkel bánhatnának bátrabban is. A zöldségételek tetszettek, amelyeket akár köretként, akár önálló fogásokként is lehetett választani, pl. parajos puding, csőben sült zöldségek, sütőtökös dödölle, hajdinával töltött zöldségkosár sajtmártással. A levesek szintén finomak voltak, bár elég kevesen jutottak hozzá. Sokan, akik végre kiállták a sort, inkább a főételekből pakoltak meg egy nagyobb tányért, mintsem a leves után még a 2. fogásért is ugyanennyit kelljen sorba állni. A húsok kínálatától nem voltam elájulva, hasonlóképpen a desszertektől sem. Azok elég egyenízűek voltak, engem teljeen a Trófeára emlékeztettek.
A személyzet tagjai között sok volt a tanuló, akik nem tudták tapasztalat hiányában profin kezelni az eseményeket. Az ételek feltöltésére mindig figyeltek. Az italokat az asztaloknál szolgálták fel, ez elég lassan haladt.
Összességében egy ilyen szállodában elvárható szintet hozták, valószínűleg, ha egy normál vendégnap van, amikor változó időpontban érkeznek a vendégek, akkor zökkenőmentesen sikerült volna mindenkit megetetniük. Amúgy ez a mi esetünkben is megtörtént végül, csak az eleje nem ment egyszerűen.