Ha tavasz, akkor Szeged, „Jobb mint Otthon kisvendéglő”. Nem erre számítottunk...

Évek óta visszatérő vendégek vagyunk , tavasszal, ősszel a „Jobb mint Otthon kisvendéglő”-be, Szegedre.
Kellemes környezet, sok virág, tisztaság, jó idő esetén kirándulunk Szegedre, mindig a pontomra kérünk helyet, a hangulata miatt.
Örülve a jó időnek, éhesen érkeztünk a vendéglőbe. Mint dunai lakosok, szívesen fogyasszuk a teljesen más tiszai halászlevet, felénk máshogy szokás.
Kicsit várni kellett, mivel ismét telt ház volt a pontomon, de addig nézelődtünk a horgász tónál.
Rendelésünk, gyorsan teljesült, az 1 adagos hallé kettőnknek is elég volt, szokás szerint. Finom, friss házi kenyér, tésztához szokott hal lésnek külön élmény. Maga a lé meglepetést okozott, mivel paprikásabb volt, mint korábban szokott lenni. Nálunk a dunai hallé még paprikásabb, ezért csak az volt furcsa, hogy itt miért… Ez nem tájjellegű. A más ízekért utazunk ide. Következett a Vegyes haltál. A mennyiséggel, látvánnyal nem volt baj, de ha közelebbről megnéztem: hal farok hogyan kerülhet egy ilyen tálra? A roston sült minőségi hal, 2 féle is, íztelen volt, a 3. fajta hal bundában, szinte csak bunda volt, igaz jó nagy, de hal az mutatóba volt csak benne. A 4. fajta, mint írtam korábban, az a derék vége, de inkább farok volt, persze tele szálkával, úgy hogy ehetetlen.
A felszolgálónak fizetéskor meg is említettem, hogy a borravaló az az Övé, pörgött-forgott, kedves volt, megérdemelte. Megkérdeztem: szakács csere volt ősz óta? Elmondtam neki észrevételeinket, de nem tudott-akart mondani rá semmit, csak elnézést kért, és hogy átadja…
Ősszel az Öreg híd lábához megyünk, a Halász csárdába…