Ha otthon is ilyen lenne, a család éhen halna

Nyolcan mentünk vacsorázni, fél 9re foglaltunk asztalt. A stégen kaptunk helyet, ami nagyon hangulatos volt. Kicsit előbb értünk oda, de ennek ellenére le tudtunk ülni. A pincér szólt, hogy kicsit várni kell. A kicsiből háromnegyed óra lett, de még oda se jöttek, hogy milyen italt hozhatnak, illetve étlapot sem kaptunk. Ültünk, vártunk, bosszankodtunk. Mikor már a szúnyogok kezdtek jóllakni belőlünk, megkérdeztük, bemehetünk-e a zárt részbe. Persze, hogyne, kaptunk asztalt. De se italt, se étlapot még mindig nem. Mikor ezt szóvá tettük, a pincér kritikán aluli hangnemben kioktatott bennünket, hogy nemrég jöttünk, várjunk a sorunkra, most csapták le a csengőt vagy mit, hogy új vendégek érkeztek. Mármint mi, akik már egy órája ültünk ott, éhen- és szomjanhalófélben. Mikor szóvá tettük ezt, csak vállrándítás volt a válasz. Ahogy néztük a vendégeket, gyakorlatilag már mindenki evett, vagy legalábbis ivott valamit. Csak mi nem. A társaság fele már ott tartott, hogy feláll és elmegy, de végül is maradtunk a többiek kedvéért. 10 óra felé megkaptuk az étlapot, két órai várakozás után. Az összes rendelést felvették. Hozták az italt, majd újabb fél óra múlva, a reklamálásunkra mondták, hogy már fő a halászlé. Jó, de az előétel? Majd rövid időn belül kihozták egyszerre a halászlét és az előételt - merthogy az előétel rendelését később adtuk le... Vicces. A pincér nem volt a helyzet magaslatán, ha megnézi a kis füzetecskéjét, rögtön észreveszi, hogy minden egyszerre lett rendelve, hogy ne kelljen megint órákat ülnünk. Végül minden megérkezett. Az egész étterem már üres volt, csak mi "vacsoráztunk", amit fél 12 körül fejeztünk be.
Összességében a hely nagyon kellemes, a pincérek kritikán aluliak, az ételek átlagosak, ami nem halas. Ugyan a halászlét mindenki dicséri, azt nem ettem, nem tudok róla nyilatkozni.
Hulla fáradtan mentünk haza és estünk az ágyba a röpke 4 órás vacsora után... Az biztos, hogy ide többet nem megyek, és hogy nem is ajánlom a helyet senkinek. Még most is dühös leszek, ahogy ezeket a sorokat írom...