A béke szigete

Az idei nyár újdonsága ez a hely Szegeden. A Fekete Ház udvarában árnyat adó fák alatt, stílusos sörpadok, színes "retro" székek-asztalok és a sarokban békésen hintázó függő székek gondoskodnak az eklektikus kènyelemről.
Nagyon ráfért már a városra egy ilyen hely. Egy hely, ahova a nap minden szakában, a hét minden napján jóleső érzés betérni. Akár egyedül szemlélődve, akár társasággal iszogatva pozitív élményszámba megy a Malátában eltöltött idő.
Távol álljon tőlem a kukacoskodás, de muszáj megjegyezni, hogy azért itt sem kizárólag fenékig málnaszörp az élet. Érintőlegesen, de mégis szóvá kell tennem, hogy én személyszerint méltányolom, ha egy tejes kávé meleg és nem jéghideg, mint ahogy azt itt szokás felszolgálni. Továbbá feltűnt, hogy a nyár előrehaladtával a személyzet kedvessége/figyelmessége érzékelhetően csökkent. A flegmaság már-már alulról súrolja a pesti vendéglátó helyeken tapasztalt szintet. Persze, lehet, hogy ez a cél, mert ez a trend, de ha így van, az nagy kár! És van még egy dolog ami mellett nehéz szó nélkül elmenni: a rosé-fröccs egész egyszerűen élvezhetetlen. Szénsav-szegény, langymeleg és a bor minősége köszönőviszonyban sincs az árával...
Ugyanez messzemenőkig nem mondható el a sörökről és grillézelekről. Mindkét esetben megkérik a felsőkategóriás "kocsmai" árat, de minden fillér invesztíciót megér a dolog. A sörök változatosak és különlegesek. Mindenki korra/nemre függetlenül megtalálja a hangulatához éppen legpasszintosabbat. Az ételek pedig tökéletesen kiegészítik a sörök okozta ízélményt. Egytől egyik ínycsiklandozó finomság! Az adagok nagyok és a tálalás is ízléses.
Mindent egybevetve jó, hogy van Maláta. Bízom benne, hogy az időjárás engedi, hogy még jó néhány hétig itt a békeszigetén búcsúztathassuk a nyarat.