Külön örvendetes, hogy országos szinten a kézműves burger többnyire maga után húzza a kézműves sört is, ez Budapesten általánosnak mondható. De a zseniális szegedi Kapca is már évekkel ezelőtt, a nyitástól, a legjobb kraft sörök lelőhelye volt, így nem lepett meg, hogy a másfél éve nyitott Móresben is kínálnak kézműves söröket, méghozzá baráti áron. A Szentandrás serfőzde nedűit tartják (Bandi bá, Nyúlon túl, Ogre), egységesen 640 forintos áron. Nagyon tetszett a hangulatos, kicsit a pubokra hajazó háromszintű beltér, a falakon archív fotók, régi balekit-lemezek borítói, a polcokon üres italosüvegek. Értékeltük a készséges, udvarias és kedves kiszolgálást is. Az étlap néhány előétel (pl. padlizsánkrém, humusz), leves és nemzetiközinek mondható pub-food (BBQ csirke és sertésborda, rántott camembert, makaróni) mellett főként burgereket és pastaramikat kínál, mi ezek közül választottunk egyet-egyet a tapenade előétel után. Nagyon értékeltük, hogy kihoztak az egyébként belevalókkal tisztesen ellátott burgerhez három szószt is, egy házi készítésűnek tűnő mustárt (azért gondolom helyben készültnek, mert amikor magam is próbálkoztam a műfajjal, hasonló volt az eredmény), ugyancsak házinak ható bbq-szószt és egy majonéz alapú mártást. Remek volt a főtt, majd sült újkrumpli és a buci is. A pastrami húsa szaftos és ízletes volt, a burgerben a húspogácsa sajnos nem, az bizony kiszáradt, ezen még kell kísérletezni. A káposztasaláta is jobb lett volna idei káposztából. Kértünk chilit, be is ígérték, végül savanyú cseresznyepaprika lett belőle, de ben bántuk. Olívaolajat is kértünk, nem kaptunk. Olyan tisztes adagot hoztak ki, hogy desszertre már nem futotta a kapacitásunkból, pedig szívesen megkóstoltuk volna a datolyatortát, de akár a répatortát is. Összességében jó hely a Móres, vélhetően betérünk még.
