A szakadékba zuhant autó esete

Ez volt az a hely, amelyet már akkor kinéztünk, amikor még el sem indultunk Budapestről Szegedre. Még itthonról nézegettük a térképen, hogy a szállásunk közelében milyen érdemleges helyek találhatóak, és egyből kiszúrtuk Zápor Józsi kocsmáját. Megérkezve a szállásunkra nem volt nehéz észrevenni, mert ugyanabban az utcában, velünk szemben a másik oldalon egy kapualjban volt a nevezetes ivó. Még nem volt nyitva, de tervbe vettük, hogy este majd úgyis jövünk vissza.
Jónéhány szegedi hely meglátogatását és sok jó élményt szerezve érkeztünk vissza, amikor már nyitva voltak Zápor Józsiék is. Mondanom sem kell, nem a tulajdonost hívják így, hanem a szocialista rendszer talán legsilányabb minőségű autójáról van szó, a Zaporozsecről, amelynek egy darabját ide a falba is beépítették dekorációként. A hely lepattant romkocsma jellegű, szedett-vedett, elhanyagolt, koszos. A vendégkörben jelentős számban fordultak elő nem feltétlenül alkoholtól bódult állapotú fiatalok, az a tipikus tarisznyás, bölcsész, alteros társaság, ami a számomra nem a legvonzóbb csapat. A lépcsőn leérve áporodott ember+dohszagot, levegőtlenséget éreztünk. A pulthoz mentünk rendelésre, de közben a barátainkat nem engedték leülni egy asztalhoz, mondván, az foglalt 1 óra múlva, pedig csak egy gyors kört akartunk volna meginni és utána távozni akartunk (mivel időre mentünk egy koncertre). Ez nem jött össze, viszont addigra már kirendeltünk pár italt. Így gyorsan a pultnál állva megittuk, aztán távoztunk. Nem Zápor Józsival, hanem annál sokkal gyorsabban.