Jelentése a halál és az élet

Régen többször szállásoltam el magam Szegeden a Moszkvai körúton egy intézményben, feltűnt ugyan, hogy itt mindenféle Bécsi körutak is vannak, meg Párizs is, de azért ebbe nem gondoltam igazán mélyen bele, csak éltem az életem. Meg a szegedi nagy árvízről is tudtam, de abba se gondoltam nagyon bele, mert régen volt, és valahogy nem hoztam össze magamban ezeket a dolgokat egymással. Hogy árvíz, meg mi köze ennek a külhoni fővárosokhoz? Hát persze, hogy van köze, jobban bele kell élni vagy ásni magunkat. Volt itt az 1879-es pusztító katasztrófa, romba dőlt egy város, nagyon sokan meg is haltak akkor. És a világ lelkiismerete valahogy feltámadt akkor, piszkos nagyhatalmak, amik idáig ütötték-verték egymást, hirtelen egy magyar város segítségére siettek. Osztrákok, franciák, oroszok, románok, szerbek, törökök és mások igyekeztek valahogy tenni valamit a károk enyhítésére, az élet visszateremtésére. Szép is ez, ennek emlékmű jár, ezeket lángbetűkkel kell felírni a memória falára, fájdalmas is, de példaértékű is az utókor számára.