fajlagos utiköltség… Szobarendelés, ami jelen esetben azzal súlyosbított, hogy barátom átmeneti jelleggel 2 mankó használatára kényszerülő mozgássérült. Az első három-négy szálláshely átzuhant a rostán, egyik sem tudott nem hogy speciálisan mozgássérültnek kialakított szobát, de még akadálymentesített megközelítést sem biztosítani. Míg nem a Mozart hotel került sorra, ahol nagyon udvariasan fogadták érdeklődésünket, s jelezték, rendelkeznek mozgássérült szobával. Le is foglaltuk a szállást, amit nagyon szakszerűen vissza is igazoltak. A szálloda Szeged belvárosában, a lehető legjobb helyen található. Ha az utazó megáll a szállodával szembeni járda szakaszon, egy időben látja a szállodát és a Dóm teret. Maga a szálloda feltehetőleg egy régebbi épületből éledt újjá Főnix madárként, magán viselve ennek minden jó és kevésbé jó oldalát. Jó a már említett centrális elhelyezkedés, a felújított épület, a belső dizájn. Kevésbé jó, hogy pl. amikor először lép az ember a szállodába, megfogja ugyan a századforduló tájékára hajazó enteriőr, de egy kicsit szűknek érzi az ember a teret. Kicsi, egyemberes recepciós pult, ahol nagyon udvarias fogadtatásban részesítik az érkezőt. Profi módon, mosoly kíséretében megkap minden olyan tájékoztatást, ami „jár” a szobához, de semmi több. Faburkolatú folyosón jutunk el a szobánkhoz. A folyosón automatikusan gyullad a fény, megbízhatóan működik. Az ajtó a modern kor szellemének megfelelően mágneskártyás, megadja azt a biztonságot a vendégnek, amit elvár. Ugyan kicsit rontja a képet, hogy nem lehet, csak egy kulcsot kérni a szobához, így ha külön mozog a vendég, le kell adnia és fel kell vennie a kulcsot. Kicsit csodálkoztunk, hiszen ezek a rendszerek ismerik a másolás lehetőségét. A szoba mérete megfelelő. Mivel más szobát nem láttunk, így nincs összehasonlítási alap, hogy ez a méret összefüggésben van-e a mozgássérültek nagyobb helyigényével, mi elégségesnek éreztük. Két matracos francia ágy ( van aki jobb szereti az egy matracos megoldást ), nagy szekrény, asztal, két szék, megfelelő központi és helyi világítás. Gyors kézmosás, átöltözés, első benyomás az, hogy jó választás volt a Mozart, rendben van itt minden kérem. De az első benyomást követi a második, a harmadik, az ixedik. Esti zuhanyzáshoz készülődvén tudatosul az emberben, hogy nincs zuhanyfüggöny. Az a tény, hogy, nincs a zuhanyzónak pereme, még védhető azzal, hogy akadálymentesített a kerekes székes megközelítés, de a zuhanyfüggöny vagy panel hiányára nincs magyarázat. A függöny hiánya a szó szoros értelmében szabad folyást enged a szerte fröccsenő víznek, s a helyzetet súlyosbítja, hogy a lefolyó még egy átlagos zuhanyzás alatt keletkezett víz mennyiséget sem képes elnyelni, így az amúgy méretében nem kicsi fürdőszoba 3 perc alatt mini Balatonná válik, s a víz csendesen kihömpölyög az ajtó alatt, eláztatván ezzel a szoba padlószőnyegét. A fürdőszobai megpróbáltatás után jól esik a csendes ejtőzés a meleg szobában. Nos ebből csak két dolog nem valósul meg, a „csendes”, és a „ meleg”. A szobai légbefújó olyan zajjal működik, mint ha a közelben egy TU-144-es készülne felszálláshoz. Ennek ellenére a szobában 20 C fok lehet a hőmérséklet, ami tél és tavasz találkozás táján európai embernek kevés. Tudom, nemzetközi sztenderdek szerint ez megfelelő érték, de ez csekély vigasz. De semmi vész, előbb-útóbb túltesszük magunkat a dolgon, és a pihe-puha ágynemű melege alatt várjuk, hogy álomtündér akcióba lépjen. Viszont van valami zavaró,és rövid tanácstalanság után rájövünk, mi az: éjszakai alváshoz képest nagy fénnyel világít bent (! ) a szobában egy menekülési útvonalat jelző fényforrás. Jeleztük a portának, hogy nem szeretnénk hangulat világítást, s azt a választ kaptuk, biztonságtechnikai előírás, hogy annak égnie kell. Volt szerencsém pár szállodában megszállni, de soha, sehol ilyennel nem találkoztam. A fény ellenére sikerült elaludni, és az éjszakai nyugalmat már csak az zavarta meg, hogy a fejünk feletti helyiségben magas sarkú cipőben járkált valaki. Feltehetően az éjszakás személyzet. Másnap reggel. Svédasztalos reggeli, mind mennyiségében, mint minőségében korrektnek mondható. Egyetlen szépséghibája, hogy mindösszesen 4 asztal áll a vendégek rendelkezésére, így kora reggeli asztal vadászat színesíti a programot. Lehet, hogy egy hétköznapon jobban eloszlik a terhelés, de hétvégén/ünnepnapon nincs korán kelő ember. Miközben várakoztunk, a régi SZOT üdülős emlékek jutottak eszembe, hogy az egyedüli megoldás a turnus lenne. . 7-től reggelizik az 1-4 szoba, ½ 8-tól az 5-8, stb…))
Lehet, hogy fentiek miatt az az érzése támad az olvasónak, hogy szerencsétlen választás volt a Mozart… Nem, egy nagyon jó helyen levő, kívül-belül nagyon szép, adottságait tekintve tényleg a 4 csillagnak megfelelő szállást kaptunk udvarias, segítőkész személyzettel. Csak voltak olyan zavaró tényezők, hibák, hiányosságok, amik kis oda figyeléssel elkerülhetőek lettek volna. Talán egy kicsivel több beruházói akarattal orvosolható lenne a lefolyó, vagy a fűtés problematikája is. Talán egyszer visszatérünk. Szabad elhatározásból, s nem azért, mert máshol nincs szabad szoba. Legfeljebb szobafoglalásnál megkérdezzük, hogy van-e zuhanyfüggöny, s ha nincs, viszünk magunkkal…)))