Marxim Pizzéria Székesfehérvár

Az elhanyagoltságot, lepusztultságot akár az imázs részének is felfoghatjuk, jártam már rosszabb állapotban levő alternatív kocsmában. A fehérvári Marximnak van egyébként egy hangulatos terasza is a Vár oldalában. A falfestés a budapesti egységet idézi, az ételmegnevezések poénjai is megmaradtak. Más kérdés, hogy ezek a freskók kinek mondanak még valamit. Annak idején az itt is olvasható Fodormenta francba felirat, amit Fodor Gábor miniszterségét követően festettek fel a kilencvenes évek közepén a Kisrókus utca pincehelységében, könnyen megfejthető szójáték volt, ma talán párszázan tudják kontextusba helyezni. Hasonló a helyzet a Horn kormányt körbevevő, maguk-teremtette szakértői mítoszt gúnyoló, a szagértő kormány helye felirattal, mely az egyébként gyakoribb tisztítást igénylő mellékhelység fele mutat. Az Ígéret pizza á la 94-es választások, mely minden lehetséges feltétet tartalmazott, kétségkívül nagyobbat ütött 25 évvel ezelőtt, de a magam részéről tiszteletre méltónak tartom, hogy ma is étlapon van. Hasonló a helyzet a Maszop-szadesz pizzával, egyik névadó több, mint tíz éve jobblétre szenderült, a másik pedig közel áll ehhez 1%-os támogatottságával. A hely máig tartó népszerűségéhez vélhetően nagyban hozzájárul a kedvező díjszabás. A 24 centiméter átmérőjű pizzák 1100 és 2180, a 32 centisek 1500 és 2950 forint között kaphatók, a lepények ára 990 és 1320 forint között mozog. Egy korsó Kőbányai 530, a Dreher 580, a Pilsner Urquell 750, a HB búzasör 800 forintba kerül. Tartanak csapon egy ötödik sört is, belga meggyet, annak korsójáért 1400 forintot kérnek. (Tavaly augusztusi árak. )
A hagyománytisztelet jegyében kértem egy FTS lepényt, nem volt élvezhetetlen, de sem az állaga, sem a beltartalma nem hozta a húsz évvel ezelőtt megszokott élményt, reszelt sajt helyett lapka sajt volt benne, kérge ellenállóbb volt az optimálisnál. A sonkás-gombás pizza megfelelt a várakozásainknak. Ez így 3 pont, semmivel sem több. A székesfehérvári Marximot ma látogató nemzedék még ízelítőt sem kapott abból a rendszerből, melyet ez az egység okkal-joggal gúny tárgyává tesz. A hely pedig nyújtja azt, amit elvárnak tőle: élvezhető ételeket és nagyipari söröket kedvező áron, egyedi környezetben. S jól is van ez így.

A rendelés miatt muszáj volt bemennünk a pince gyomrába, de rossz, áporodott, levegőtlen volt a pincehelyiség, és ez a szag keveredett az ember testek kigőzölgésével, némi kajaszaggal, szóval nem volt kellemes egyáltalán. A beltér a hely nevéhez méltóan mindenfajta kommunista- szocialista-kádári-rákosi időkből származó relikviákkal díszített, vörös csillag, mozgalmi zászló, katonai zubbony, surranó, plakátok, korabeli "tudományos" könyvek, rohamsisak, gázmaszk, Che Guevara zászló meg még számtalan hasonló darab. Az asztalok nem kerültek letakarításra a távozó vendégek után. A pultnál kellett rendelni és fizetni, majd a felgyülemlett rendelések miatt utána az italt kihozták az asztalunkhoz némi várakozást követően. Mondtuk, hogy a teraszon leszünk. Ha van hely. . . Hát, keressetek magatoknak, volt a frappáns válasz az egyik pultos lány részéről. Egy korsó Drehert (580 Ft) és Floris meggyes sört (1400 Ft) kértünk, először egy kört, aztán kedvünk lett még egyre és még ittunk 1-1 Jégert is (az új rendelésért újra le kellett menni a bűzös pincébe). Az italkínálat kommersz, sörben Kőbányai, Pilsner, HB búza, kézműveseket nem láttam. Helyileg a Buszpályaudvar / Piac tér és a szűken vett belváros macskaköves utcái között található, a Várfal oldalában, de nemcsak a jó elhelyezkedés miatt népszerű, hanem leginkább azért, mert az olcsóbb, de mégsem késdobáló színvonalú ivók közé tartozik. A város egyik legrégebbi pizzériájaként tartják számon már a 90-es évek óta, de a pizza terén is inkább a kedvező ár okán lett népszerű, mintsem a kiemelkedő minőség miatt. Ma már azért Fehérváron több helyen is lehet kapni igazi, olasz alapanyagokból készült pizzát, viszont ennél drágábban. 24 és 32 cm-es pizzát készítenek, és a legdrágább is 3000 Ft alatti áron. A vendégkör többségét 25 év alatti fiatalok adták. A terasz a várfal oldalába települt, valahogy ennek nagyon klassz hangulata volt így ezen a kellemes nyári estén. A mellettünk lévő asztalnál egy országos szinten ismert politikus, országgyűlési képviselő hangját ismertük fel, aki igen jó hangulatban egy nagyobb asztaltársasággal italozott (a sötét miatt az arcát nem láttuk még akkor, de a hang alapján egyértelműen beazonosítottuk). A mosdó büdös, koszos és igénytelen volt, a régi pályaudvari vécékre emlékeztető küllemmel és szagokkal. Összességében ajánlottra tettem, de csak az egyedi hangulat miatt.

A kis Unicum (meg nem mondom, hogy 2 vagy 3 cent) 330 ft volt, ezt barátinak nevezném. Továbbra is 4 pont.

Nemcsak a Szamizdat nevű újságot szerkesztették itt, de a falfestmények jó része is a kormányból űzött gúnyt. Lehet, hogy ma már inkább nosztalgiázásra használják egyesek. Jómagam egy pohár sörre tértem be, az friss volt és korrekt. Persze nem lehet semmi extrát várni egy nagyipari Drehertől, de amit lehet, azt adta, ízben, aromában. A lepények és pizzák korrektek, de ezúttal enni nem rendeltem. Hosszan sorolja az étlap, hogy mi mindent nem csinálnak a „vendégért mindent” címszó alatt (irónia), én ezt rossz üzletpolitikának tartom. Jobb egyenként visszautasítani az extra kéréseket, így engem is provokál (aki nem is ettem semmit) a rugalmatlanság. Összességében eredeti, hangulatos hely ez, az étlapon maradt sok humor pl. pizza a la brr ÁVO, Gulág pizza másutt Hawaii, a sajtos pizza az itt „sajtós” zárójelben Népszabadság, Népszava, szerencsére előbbi már a múlté, a Margerita „Mester elvtárs és Margerita” névre hallgat, s még sorolhatnám. Tisztes négy pont.