Eredeti hely

A Marxim a kedvenc helyeim egyike volt a kilencvenes években, az alapító tulajdonost, a délvidéki származású Zvitkó Zoltán is ismertem. Az ő nevéről mára már nem hallottak a fehérvári egységben, de ez nem szegte kedvemet.
A Marximot anno a kommunizmusból való gúnyűzés hívta életre a kilencvenes évek elején, 1994 után kapott a hely egy masszív kormányellenes élt is, akkor alakult meg ugye az MSZP-SZDSZ koalíció. Nemcsak a Szamizdat nevű újságot szerkesztették itt, de a falfestmények jó része is a kormányból űzött gúnyt. Lehet, hogy ma már inkább nosztalgiázásra használják egyesek.
Jómagam egy pohár sörre tértem be, az friss volt és korrekt. Persze nem lehet semmi extrát várni egy nagyipari Drehertől, de amit lehet, azt adta, ízben, aromában. A lepények és pizzák korrektek, de ezúttal enni nem rendeltem. Hosszan sorolja az étlap, hogy mi mindent nem csinálnak a „vendégért mindent” címszó alatt (irónia), én ezt rossz üzletpolitikának tartom. Jobb egyenként visszautasítani az extra kéréseket, így engem is provokál (aki nem is ettem semmit) a rugalmatlanság.
Összességében eredeti, hangulatos hely ez, az étlapon maradt sok humor pl. pizza a la brr ÁVO, Gulág pizza másutt Hawaii, a sajtos pizza az itt „sajtós” zárójelben Népszabadság, Népszava, szerencsére előbbi már a múlté, a Margerita „Mester elvtárs és Margerita” névre hallgat, s még sorolhatnám.
Tisztes négy pont.