Úgy hozta a sors, hogy tavaly augusztusban alkalmam volt visszatérni s nosztalgiázni egy kicsit a székesfehérvári Marximban. Belépve az üzletbe elsőre a dohszag üti meg az ember orrát, utána nézegeti az étlapot, mely erősen elrongyolódott, már nem nyomtatják a papíralátétre. Az elhanyagoltságot,...
A Marxim számomra inkább a kocsmaélményt nyújtotta, mint a pizzériát/éttermet. Ehhez több tényező is hozzájárult. Ez már a sokadik hely volt, amelyet rögtönzött fehérvári túránk során felkerestünk. Már sötétedés után jóval, az este derekán érkeztünk meg ide. Szinte telt ház volt, kívül-belül tele...
A Marximba nem is annyira a(z újra)tesztelési vágy vitt, mint a virtus. Buszra vártunk jóbarátommal, s azt tárgyaltuk, hogy beleférne-e még egy hely az időbe. Jómagam 9 perccel a busz indulása előtt úgy véltem, hogy még igen. Úgyhogy sprinteltem a Marximba, ittam egy kis Unicumot, majd irány...