Sokféle impulzus

Ez volt az első múzeum, ahová beengedtek Székesfehérváron, és akkor még nem tudtam, hogy ez milyen nagy ritkaság lesz. De az ember legyen mindenre nyitott és érdeklődő, főleg, ha római katolikus, meg mániás kegyhely- és templomlátogató, akkor meg különösen! Na, de hát mit is lehet egy egyházi múzeumban bemutatni? Esztergomi meg budapesti bazilika: hát kincseket. Mondjuk, abból itt is volt néhány. Szóval van hosszú folyosó, azon jobbra meg balra szentek, pápák, szent életű egyebek mondásai. hitvallásai, meg fülkék is vannak (vagy cellák?) jobbra meg balra, és ott például van valami szent kivetítve vagy felírva. Zene szól közben, ráhangolódhatsz, és persze eltöpreng az ember, hogy mit is akartak ezek az emberek? Tételezzük fel jóhiszeműen, hogy a többségük jót akart. Voltak nők, akik lemondtak minden örömről és az egész életüket valami szent küldetésnek tekintették. Bizonyos szerzetesekről, egyes rendekről el tudom ugyanezt képzelni férfiben is. Palotákban lakó püspökökről viszont egyáltalán nem. Azt hiszem, azok inkább hedonista disznók voltak, de az utókor mindig valami szentéletű fazonoknak állítja be őket, mert különben nem működik tovább ez az egész gépezet. Amúgy más vallásokban sem tudom megérteni, bárhogy próbálom, hogy emberek annak áldozzák a teljes földi életüket, hogy valamelyik istenhez imádkozzanak és másokat is erre buzdítsanak. És ez egy foglalkozás, vagy küldetés, vagy hivatás. És ha valaki egy ilyen abszolút természetellenes életet él, akkor az mások szemében valami nagy-nagy tiszteletet vált ki. Ezt nem tudtam még szellemileg összehozni soha. A másik abszurdum, hogy valami szentéletű embernek a darabkáit valami csilivili tartókba ágyazzák, és tömegek ájuldoznak ngorongorói boldog Abházia bal füleporcáért. Erre nincs magyarázat, ezt a tevékenységet sehová nem lehet beilleszteni. Jézus története egészen más és egyáltalán nem erről szól. Nem palotákról és nem tornyokba felhalmozott kincsekről. De van, aki erre büszke, és van, aki szerint jól van ez így. Itt is meg lehet nézni ennek nyomait. A múzeum egy nagyobb része Prohászka Ottokár antiszemita püspökről szól, Eleget olvastam az írásaiból és összeegyeztethetetlennek tartom a keresztény egyház szellemiségével. De lehet, hogy ez az én magánügyem, másnak meg nem ez a véleménye. De a múzeum sok gondolatot ébreszt, érdemes végiglátogatni, meríteni belőle.