Amikor megérkeztünk és elfoglaltuk helyünket, láttuk, hogy a szoba még a legkevésbé sem hasonlított arra, amit kinéztünk (amiért fizettünk). Tulajdonképpen a hotellal szemben lévő kollégiumi szobák nézhettek így ki, mint amiben mi voltunk. A szoba hangulatát egy szál művirággal próbálták meg "romantikussá" tenni. Pozitívum, hogy legalább tisztaság volt. A csomagajánlatunkhoz tartozott a gyertyafényes vacsora, ami nem más volt mint kis elemes gyertyás menza koszt. A pincérfiú nagyon vicces kedvében lehetett, mert ordíttatta a Pitbul összest és közben oda-oda mondott mindenkinek valami - szerinte - frappáns megjegyzést. A romantika itt már csak antik rom volt. Mindenszentek napjára 200 forintért vett kis mécsessel, félhomályos megvilágítással igazán sokat dobtak volna, de ez bizonyára nagy kérés lett volna. A következő nap reggeli alkalmával igaz később (9. 30-kor) vánszorogtunk ki enni valamit párommal, de ez nem azt jelenti hogy mellettünk kéne elkezdeni pakolászni és csörtetni és mosogatni az evő készletet, amíg mi csendben és nyugalomban próbálnánk megreggelizni. Várhattak volna azzal, nagy vendégsereg amúgy sem volt, nem egy 100 fő után kellett elmosogatniuk a személyzetnek. A zsemle frissességéről nem is beszélnék. . . Kértük áthelyezésünket kedvesemmel, mivel aznap nem igazán sikerült kialudnunk magunkat a zajos és visszhangos folyosó miatt (földszinti szoba volt), egy kétszárnyú ajtó beiktatása a folyosó és az étkező között isteni volna. Idegesen és mérgelődve ébredtem. Kértük áthelyezésünket a meghirdetett szobába, amire azt a választ kaptuk, hogy más is panaszkodott már emiatt, a képeket nem ők rakták fel, illetve hogy ha nagyon akarjuk fizessünk még érte. Kissé kellemetlen volt emiatt a székesfehérvári utunk, aznap végig ez járt a fejünkben, hogy minket átvágtak, mert megtehetik? ! Utolsó estére ki sikerült könyörögni egy másik lepukkant szobát, amihez már kedvünk se volt ezek után, maradtunk a helyünkön, mondván már csak egy este van hátra. Utolsó nap, délelőtt nagy volt a mozgolódás a recepciónál. Kértük még előtte a recepciós lányt, hogy hadd beszélhessünk majd az ügyvezetővel, de feleslegesen. A marketinges asszony és az igazgatóasszony is fel-alá mászkált, meg se kérdezte, hogy meg voltunk-e elégedve vagy ha nem, akkor miért nem. Valószínűleg az asztalukon hagyott "megelégedettséget felmérő" papírt majd elolvassák vagy megy a kazánba az egész. Elköszöntünk, ők is tőlünk. Ez volt. Még egyszer sem kellett véleményt írnom és nem is jellemző rám a fórumozás, de ez kikívánkozott belőlem. Sértett minket ez az egész ügy, hogy hülyének nézik a mai szolgáltatók az embereket. Legközelebb figyeljenek oda, mit hirdetnek, hogy láthassuk TISZTÁN mire adjuk ki azt a pénzt, amiért megdolgozunk a munkahelyünkön, mert ennyi erővel a Hilton szobáinak képét is beilleszthették volna meg oda lehetett volna írni, hogy ajándék pónilóval.