A magyar erő és vitézség jelképe vagyok

Kalandos történetű bronz lovasszobor Székesfehérvár belvárosában, a Városház téren, pár lépésre az országalmától. Egy monumentális alkotás, amely évtizedek óta meghatározó eleme a városképnek. 1937-ben, még a II. világháború kitörése előtt készült, de csak 1939-ben avatták fel.

De kik is voltak ezek a bizonyos 10-es huszárok?
A Császári és Királyi 10. Huszárezred, Vilmos huszárok vagy fehérvári huszárok néven is emlegették őket, akiket még egy közismert dalban is megénekeltek. Székesfehérváron 1741-től 1918-ig létezett, Mária Terézia uralkodása idején alakult meg, 4 vármegyéből sorozták a legénységet: Tolna, Somogy, Baranya, de a legtöbben Fejér vármegyéből származtak. Három századból és a tisztikarból épült fel az ezred. Kiemelkedő jelentőségű hadcsapat volt, kora legkorszerűbb lovassági laktanyájában állomásoztak.
Pátzay Pál alkotása nem aratott osztatlan sikert sem a katonák, sem a városi polgárok körében, megosztotta a lakosságot, de az ellenvélemények ellenére mégis felállították, és most már a többség megszokta, megkedvelte.

Az alkotás talapzatának négy oldalán olvasható feliratok: az évszámok (1741-1918),
bal oldalon: "A magyar erő és vitézség jelképe vagyok. A tízes huszárok dicső múltjának és hősi halottainak emlékére emelt a bajtársi kegyelet. Az ezred szelleme örökké él."
Jobb oldalon: A 10 közös huszárezredet 1741-ben Pest vármegye állította. A világháborúban Mackensen huszárhoz méltó vitézséggel véreztek soraiban Baranya, Fejér, Somogy és Tolna fiai.
A hátsó oldalon a fontos csaták helyszínei: Brunn Kolin Leuthen Martinestie Aspern Wagram Magenta Solferino Königgratz Komarow San Wyslok Szczurova Limanowa Chocimierz Zaleszczkykj Dunirow Rudka-Budka Korytnica Asiago Czokanestie Gyimes