tényleg csak pár lépésre van a múzeumtól és a tértől, viszont eléggé rossz benyomást keltett első ránézésre, rémesen lepukkant alakok dohányoztak, hangoskodtak az ajtajában. Szerencse, hogy ez még nem tántorított el, egy élménnyel lennék rövidebb. Bementem, örömmel fogadtak, szép a hely, hangulatos, és egy tündérien mosolygós nővel tarthattam végig a kapcsolatot, ő fogadott, ő szolgált ki, nála lehetett fizetni, szóval ő és én összekapcsolt pár lettünk átmenetileg. A legrosszabb az volt az étteremben, és erről a vendéglő nem tehet, hogy a ház előtt látott banda tényleg itt töltötte az időt, valami családi ünnepség, a társaság egyik fele rendesen öltözve, viszonylag modorral rendelkező, halk, társasági ember, a kilógó rész meg az állandóan kint dohányzó, hangoskodó, terepszínű vagy műhelyruhában randalírozó kocsmai bagázs volt, a harsány, saját gusztustalan viccein ötször nyerítve röhögő fajtából. Az a fajta, aki koszos baseball sapkában ül az étteremben, amire még a napszemüvegét is feltolja. Hát ezek mellett ültem két méterrel. De megpróbáltam túltenni magamat ezen, A kért leves remek volt, nagyon finom, tormát is kaptam hozzá, meg erőspaprikát is, csupa élvezet, következett rá valami bélszínből nyert brassói, minden falatja kincs. Összbenyomás, hogy pompás hely ez, igazi vendéglátás, jó élmény, jó emlék, szívesen dicsérem.