Szekszárdon I. Béla a király!

A város jeles helytörténésze, manapság talán legjobb ismerője, dr. Töttős Gábor azt írja Szekszárdról mesélő útikönyvében, hogy a város hajdani központját I. Béláról nevezték el. Mi viszont úgy tapasztaltuk, hogy ez a tér ma is a település központja, központi tere a legfontosabb intézményekkel, épületekkel, számos idekötődő szoborral. És a maga sajátos szépségével, hiszen egy kis domb tetején bukkan rá a látogató.
A tér központi szerepét az itt található intézmények, épületek adják: a városháza, a volt megyeháza épülete, udvarán az ősi apátság feltárt romjaival, az épületben ma működő levéltár, a belvárosi Urunk Mennybemenetele katolikus templom, a bíróság, az ügyészség és a börtön. De van itt egy étterem is és egy lépésre a borok földjén elmaradhatatlan élménypince. Szóval megvan itt minden egy helyen, a Béla téren, hogy városközpont legyen.

Ha csak azt halljuk, hogy Béla király tér, akkor a felderengő iskolai tanulmányok alapján legtöbben IV. Bélára, a hagyományosan a legnagyobb magyar uralkodók közé sorolt királyra gondolunk, akinek a nevéhez fűződik az ország tatárjárás utáni újjáépítése. De nem! Szekszárdon I. Béla a király!
I. Béla király jelentős szerepet játszott a kereszténység megszilárdításában, és mint ilyen, rövid uralkodásának ideje alatt 1061-ben megalapította a szekszárdi bencés apátságot. Az apátságot egyúttal a királyi család temetkezési helyéül is szánta, a szándék azonban nem valósulhatott meg, mivel I. Béla uralkodásának harmadik évében súlyosan megsérült Dömösön, amikor ráomlott a súlyos, emeletes trónszéke, és ő hamarosan belehalt sebesüléseibe. Az általa alapított, akkor még teljesen el sem készült szekszárdi apátságba temették el, amelynek romjai ma a hajdani megyeháza udvarán tekinthetők meg a téren.
Mai szemmel nézve bizarr a történet, amit természetesen kicsit sem tükröz vissza a téren álló szobra. Töttős Gábor leírása szerint: A kereszténység megszilárdításában jelentős szerepet játszó király alakja a trón előtt áll, melyen két sólyom ül, oldalról oroszlánok vigyázzák. Vagyis teljes az uralkodói pompa.
Nem messze tőle áll egy ugyancsak érdekes szoborkompozíció: Szent László, a város védőszentje látható, a szentté avatott I. László királyt ábrázolja a legendás jelent közepette, amikor is egy kun vitézzel küzd, hogy kiszabadítsa az elrabolt magyar leányt.
Ennyit hát a téren álló királyszobrokról. Van még itt néhány szobrászati mű, írtam is egyről-kettőről azoknál a címszavaknál. Manapság olyannyira sok már helyenként az ilyen köztéri alkotás, hogy megjelentek ennek a folyamatnak, a túlburjánzó szoborparkosításnak a kritikái is. Talán itt is sok egy kicsit... A tér azonban ezekkel együtt (is) hangulatos, szépen rendezett, sétára, ismerkedésre érdemes.