Az udvaron található az I. Béla által alapított apátság rommaradványa. Nagyon nincs mit nézni ezen, csak megállapíthatod, hogy itt volt. valószínűleg itt nyugszik I. Béla is, állítólag 60-70 méter mélyen. Ki ásott akkor egy akkora gödröt és miért? Vannak az egyik szárnyban római kőmaradványok, a másik szárnyban aztán haladunk előre az időben, egyre közeledünk a mához, antik bútorok, népi emlékek, hajdani mesterségek, Liszt Ferenc itteni nyomai, zongora, múzeumpedagógia, játékok gyerekeknek, ismeretterjesztés, csodaszép népviseletek, és lehet ökörködni is, jött egy hölgy a recepcióról, csatlakozott hozzánk, én meg beöltöztem varázslónak, meg Napóleonnak is, már amennyire belefértem a jelmezekbe és vígan fényképezkedtünk. Jut eszembe, fényképezés. . hehe. . . amikor visszamentünk a recepcióra, vezetőm vádlón lebuktatott. kasszírnő kérdezte, hogy na és fényképezett? Igen, fényképezett! - hangzott el a besúgás. Na, akkor jöjjön, fizessen, váltsa meg a fotójegyet! -hangzott el az ítélet. Itt ez a szokás. De ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, jókat beszélgettünk, egyhúron pendültünk, szóval jó emlék ez.