A város legrégebbi szobra.

A város legrégebbi szobra 1753-ból, ami az 1738-40-es nagy pestisjárványra emlékeztet. Alkotója isme­retlen.
Az alépítménye lépcsőzetes, nyolcszög alakban körbe kerítve. A sarkain pillérekkel tagolt alap­zaton háromszög alaprajzú obeliszk emelkedik. Az oszlopot angyalfejek díszítik. Tetejében áll a Szentháromság-szoborcsoport. Az oldalakon latin nyelvű, 1740-es évszámot kiadó, kronosztikonos feliratok olvashatók.
A sarkokon Szent Rókusnak, a pestisből gyógyulók védőszentjének, Szent Sebestyén vértanúnak, és az akkori Magyarországon mindenütt tisztelt Tolentinói Szent Miklósnak a szoboralakjai található­ak. A déli oldalon láthatjuk Szent Rozáliát fekvő helyzetben, egy vasráccsal védett fülkében elhe­lyezve. Az obeliszk oldalát pedig Immaculata-szobor gazdagítja.
Alul, az oszlop körül végigfutó, hétszög alakú homokkő párkány a hét szentséget jelképezi. Eredeti­leg ide kellett kitenni a szentelésre váró húsvéti sonkát.