Valahol a Balaton felvidékén

Jártukban-keltünkben, faluról falura kerestünk egy éttermet. Ez nem is olyan egyszerű dolog. Elmentünk Balatonhenyére, de ott pl. semmi sincs. Azután Tagyon felé, majd Szentantalfa és akkor a kanyarban ott van ez a hely. Végre! Parkolni nincs hely az udvaron, sokan vannak, valahol a falu egyik mellékutcájában azért megállunk. Nincs sok választásunk a helyet illetően az árnyékban ülnek mindenhol, egy asztal van, a tűző napon. Oda nem. Akkor bent. Nem is rossz ez belül. Van egy bizonyos hangulata. A teraszon nagy társaság van, valami összejövetel, a felszolgálás rájuk összpontosul. De azért ránk is jut egy kedves lány. Rendelünk és nem nagyon soká, meg is jön a kért leves, majd később a második is. Négyen szolgálnak fel, nincs mindenki a hivatása csúcsán. Lehet, hogy alkalmi kisegítők is vannak. Az egyik kislány pl., kihozta a savanyúságot, majd pont az ellenkező oldalra tette le. Amikor a második fogást megkaptam, olyan lendülettel sikerült, hogy pár sültkrumpli az asztalra csúszott. Egyébként az étel minőségével általában meg voltam elégedve. Kaptam egy sűrű húslevest, igaz, némi csípőst külön kértem, de tényleg hamar hozták azt is. A hagymás sonkával töltött pulyka nem volt annyira sikeres, a hagyma íze drasztikusan kilógott belőle, nem harmonizált a többi komponenssel. Nem feldolgozott, hanem inkább nyers benyomást keltett. Kávét is ittunk, nejemnek kicsit komplikált volt az édesítőszert beszerezni a pultnál, szóval, nincs mindig mindenki a topon. A mellékhelyiségek viszont minden dicséretet megérdemelnek! Tiszta volt és kellemesen berendezett. Nem volt egy olcsó kaland, egy levessel és két második fogással nem jöttünk ki 10.000 forintból, ezt kissé túlzásnak éreztem. De összességében nem bántuk meg, hogy odamentünk.