Szép emlék volt.

Először fiatal koromban, (1984-ben) családommal jártunk náluk. Később ez rendszeressé vált, barátokkal szomszédokkal mentünk hozzájuk. Emlékszem, hogy imádtuk a hangulatot, az ételeket. Akkori kedvencem a rántott velőgombóc volt.
Óriási szünet után idén januárban voltunk náluk, családdal. Gondoltam megmutatom nekik, hová vittek a szüleim, gyerekkoromban. Ez nem egy szépülő emlék volt, mert tisztán emlékszem mennyire bejött nekünk az Aranysárkány.
Bementünk, lefejeltem az üvegajtót, de ezzen csak röhögtünk. Köszöntünk, cserébe egy bólintást kaptunk. Leültünk, vártunk. Rajtunk kívül nem volt vendég. Pultnál egy pincér, konyhában többen beszélgettek. Ültünk... ültünk.... vártunk, hideg volt a helyiségben. Jött, hozott étlapot, szokásos, innivaló, stb. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy nem fogom ugyanazt a választékot látni, mint 25 évvel ezelőtt. Arra is számítottam, mivel ezt a várost Szentendrének nevezzük, magasabb árak lesznek az átlagnál. Ennek ellenére megdöbbentem, de azért rendeltünk, hátha kellemesen csalódom.
Rántott csirkemell burgonya salátával, mellé egy gulyásleves a gyereknek.
Kihozták.... Leves "épp hogy elég" adag, 2500.- Csirke egy közepes szelet volt a tányéron, mellette nem túl nagy adag salátával, 4.300.- Összenéztünk, de már nem volt visszaút.
Félreértés ne essék! Ha ez valóban egy nagy adag, elég körettel és mellette előzékeny kiszolgálással, egy szavam sincs, legfeljebb nem leszünk törzsvendégek.
A gulyás és a rántott csirkemell is el volt sózva. Általában sósan fogyasztom az ételeket, de ez már nekem is sok volt. Nem ettem meg az egészet. Vártam, hogy jöjjön, vigye, fizethessünk és húzzunk innen!
Sajnálom.