Mit őrölnek itt?

Kérdeztem a lánytól az emeleten, ha már kényszerűen társak lettünk, hogy milyen malom volt ez? Szél? Száraz? Vízi? Hát ő azt nem tudja... de nem baj, mert legalább beszéltünk valamiről. Ha már követnie kellett engem emeletről emeletre. Sajnálom őket, egész nap béke, nyugi, aztán jön egy holdkóros vendég, és menni kell vele, figyelni kell, hogy miben tesz kárt. Na, de mi van, ha 50 vendég jön egyszerre és szétszéled? Ilyen veszély nincs. Egy-egy érdeklődő mászkál néha erre. A lánynak nagyon szép szeme volt és ráadásul maszkban volt az arca, tehát, mintha egy arab nőnek dicsérném a szemét nikábban. De érezhetően örült neki, remélem, feldobtam a napját. Az enyémet meg egy kicsit a múzeum. Jelenleg kétfelé lehet oszlani, a bejárat után ki az udvarra, aztán balra vagy jobbra, az egyikben ilyen időszakos van, a másikban meg olyan. Kezdtem jobbra, Deim Pállal. Néha térelemeket állít ki, néha színes kompozíciókat, szóval két vagy háromdimenzióban mutat be, "Csendek" címszó alatt. De mindenképpen a jobbak közé tartozik. Látványos, elgondolkodtató. Szabadon kereshető benne a mondanivaló. Amikor beteltem vele, elköszöntem szépen, és a másik fél épületre vetettem magam. Az udvaron meg közben dolgoznak, építkezés van. De már a Pacsika Rudolf kiállítás teljesen feldobott! Több szinten izgalmas, érdekes, humoros, magvas, szabad fantáziájú megvalósítások, kifejezetten szórakoztató is! Ezt tényleg ajánlom mindenkinek, annyi geg van benne, meg még esztétikus is olykor. Szóval, nem kihagyni, hajrá!