Díszlet-Erdély

Elég régen nem jártam a szentendrei skanzenben és ez bizonyos mértékig szégyen is, hiszen nincs az olyan messze Budapesttől, ahol lakom. A pírt letörölni az arcomról kimentem hát, gondolván, hogy lássuk, mi történt azóta? Hát, sok!! Miután egyre nagyobb a tér, szinte bejárhatatlan! Úgy látom, oda kell költöznöd pár napra, hogy mindent szemügyre tudj venni! Én is egy fél napra terveztem, hiba volt, kevés az! Már az Erdély-résznél leakadtam, és zárásig ki sem keveredtem belőle. Szerintem ez sokaknak új lehet, akik régen jártak arra, a közút alatt vezet át egy átjáró alagút, és ott elámulsz, hogy mi minden épült itt azóta! Egy új város! Persze, nem homogén, hanem Erdély különböző részeiből szemezgetve válogatás, de most itt összesűrűsödött egy helyre. A régi román-magyar határon haladsz át gyalog, a szocialista időkből valón, úgy mehetsz át az út alatt az átereszen, aztán ott van rögtön Erdély kapuja. És a Patyomkin-Erdély nem elsősorban falvakból áll, mint a skanzen többi része, hanem nagyvárosok emlékeiből is, az 1900-as évek elejéről. Sütiztem a marosvásárhelyi Korzó kávéházban, eredeti recept szerint ettem zserbót, Voltam szövet- és kalapboltban, antik gyógyszertárban, nyomdában, hajdani iskolában, unitárius templomban, szász házban, sok helyen! Mindenhol korhű jelmezben fogadnak és elbeszélgetnek veled, kedélyesen, szívélyesen, imádnivalóan! És teljesen normális, értelmes emberek az ottdolgozók, nem patakvérkedő, trianonozó félkegyelműek, hanem szakmai kérdésekre is szívesen választ adó, felnőtt, a tárgyhoz illő kiszolgáló személyzet. Mindenki nagyon jófej volt, akárhová mentem be, hát ki tudna egy ilyen közegből elszabadulni néhány perc alatt? Azt hiszem, még órákat el tudtam volna ott tölteni velük, ha a záróra közbe nem szól... s közben eltelt egy fél nap, észre sem vettem! Mindenkinek ajánlom, nagyon jó program! Szereted az országot? Kíváncsi vagy? Na, akkor nosza!