Piros és kék

Az aprócska imaházat a világ legkisebb működő zsinagógájaként tartják számon, bár ottjártunkkor a minket fogadó hölgy azt mondta, jelenleg csak kiállítóhelyként működik, imaházként azonban már nem. Kb. 20 m2 a belső tér alapterülete.
Az egyik hangulatos kis utcácskában található imaház a szentendrei zsidóság életét mutatja be, akik száma a II. világháborút követően jelentősen megfogyatkozott, majd a hitközség meg is szűnt. Az udvarra belépve a holocaust során elhurcolt, deportált áldozatok névsora fogadja a látogatót, valamint egy kis kézmosó kút. A jobb oldali falon szintén az elhunyt családtagok emléktáblái találhatóak, főleg az alapító Szántó család és a tágabb rokonság részéről.
Az egykor Szentendrén élt, majd Amerikába emigrált zsidó sörnagykereskedő, Szántó György végakaratának megfelelően a szülei házában a fia alakította ki ezt a kis imaházat és a kiállítást. A 3 üvegvitrinben látható használati tárgyakat, kegytárgyakat apránként gyűjtötték össze. Érdekes volt az egyszerű beltér élénk, királykék és piros színvilága. Hangulatra olyan volt, mint egy falusi iskola padsorai, talán nem jó a hasonlat, de nekem ez ugrott be.
A zsidók 1849-től települtek be Szentendrére, főleg kereskedők. Volt saját iskolájuk és zsinagógájuk is (nem ez, hanem a város másik részében egy nagyobb, amely már nincs meg, csak egy emléktábla maradt utána a falon), illetve helyi Chevra Kadisa is. A XX. század elején a lakosságnak kb. 5%-a volt zsidó vallású Szentendrén.
A bejárat felett a megnyitás éve 1998, illetve a zsidó naptár szerint 5758 látható.
A szentendrei nyitott templomok program keretében az összes helyszínt ingyen lehetett felkeresni, megnézni, így ezt is.