Csodatévő helyen jártunk

Hajóval érkeztünk meg Szentendrére Budapestről. A hajókikötőből pár perc sétára található egy hangulatos macskaköves utcában a különleges szépségű szerb ortodox (görögkeleti) templom. Ez a szűken vett belváros északi sarka. Díszes barokk kapun érkeztünk be a templomudvarba, ahol a megfáradt utazók egy asztalnál leülhettek egy kicsit megpihenni.
Én viszont egyből beléptem a templom belsejébe, amelynek az a különlegessége, hogy évente csupán 1-2 alkalommal tart nyitva. Hagyományosan minden évben augusztus 19-én (szerb egyházi ünnepen, illetve búcsú napján), de ezúttal olyan szerencsénk volt, hogy a nyitott templomok hétvégéje alkalmából ezt a templomot is megnyitották az érdeklődők számára, teljesen ingyenesen (persze, adományt lehetett azért adni), sőt, még különböző programok is voltak ezen a hétvégén, példaképpen itt a templomkertben kézműves gyermekprogramok.
Az egy tornyos, fehér falú templomot 1741-ben kezdték el építeni a városban nagy számban élő szerbek itt a Szamárhegy lábánál, barokk stílusban, majd copf stílusban fejezték be.
A barokk Preobrazsenszka-templom az ortodox (görögkeleti) egyházi műemlékek között kiemelkedő helyet foglal el.
A beltér csodálatos szépségű, lenyűgöző az oltár, a finoman kidolgozott ikonok, de a fából faragott ülőpadok is. A templom legértékesebb kegytárgya a csodatévő(nek mondott) Szűz Mária ikon. Azt is megtudtuk, hogy a Szentendrén letelepedett szerbeknek / délszlávoknak egykoron 7 templomuk volt a városban.
Ez a templomot hagyományosan a bosnyák tímárok látogatták, magyarul a jelentése az Úr Színeváltozása-templom. A XVIII. század végén Szentendre lakosságának több mint 50%-át adták a szerbek avagy a rácok.