latnivalo), ezért bátorkodom ide írni a véleményemet, mert a jelek szerint ugyanaz az üzemeltető csak a hely költözött arrébb új néven pár méterrel. Családdal jártunk itt, igazából nem is tudom, miért az "étterem soron" álltunk meg, miért nem a jól bejáratott helyünkön, ez sajnos nagy hiba lett. Szóval: a személyzet nagyon kedves, kulturált, segítőkész volt, pici kutyánk is jelen lehetett a teraszon velünk. És itt nagyjából véget is ért a pozitívum. Na, igen, van még egy: az étlap, ami újságként van kialakítva, az nagyon ötletes, és remek hangulatot sugárzott. Az már kevésbé, hogy ezen "újságok" eléggé rongyos, szakadt állapotban voltak, nem ártana cserélni őket. Levest nem ettünk, csak másodikat, illetve volt, aki csak salátát rendelt magának. És itt jöttek a bajok: a grillezett kecskesajtos saláta, baconnal(? ) vagy sonkával nevű ételből csak egy valami hiányzott: nevezetesen a kecskesajt. Feleségem, pont emiatt rendelte. . . Társaságunk másik tagja velős pacalt rendelt, amiből pedig valami véletlen következtében éppen a velő hiányzott! Én körtés kacsamell csíkokat kértem, aminek a rendelése előtt megkérdeztem, mennyire száraz vagy mennyire szaftos, mire a pincértől azt a választ kaptam, hogy nem száraz, kicsit szaftosan szolgálják fel. Na itt a szaft valami olajos zsíros tócsa volt a tányér alján vagy fél centi vastagon. Maga az ízvilág még rendben is lett volna, ha minduntalan nem a zsíros pacából kellett volna kihalászni a falatokat. Erről jut eszembe: az étel kb. 4-5 db. 4-5 cm hosszú kb. 1 cm átmérőjű mellcsíkot tartalmazott, szerintem még 10 dkg sem volt, tehát nem vitték túlzásba a kacsamell mennyiségét. És még egy: a mellé rendelt saláta tányérját nem tudtam olyan helyen megfogni (arrébb rakás miatt), ahol ne lett volna gusztustalanul ragadós, zsíros. Mintha a mosogatóból mosogatás előtt vették volna ki. A negyedik főétellel a szarvaspörkölttel a lányom elmondása szerint nem volt baj. Részsiker:(
Ezután jött a desszert: hárman különböző palacsintát rendeltek, én somlói galuskát. Mivel régebben nagyon szerettem ezt az édességet, illetve a magyar éttermek jó része a desszert címszó alatt nem tud elvonatkoztatni a somlói/gesztenye püré/palacsinta vonaltól, így mondhatom, hogy nagyon sokszor, nagyon sokféle somlóit kóstoltam. De ilyen kellemetlenül rossz ízharmóniával még nem találkoztam. A csokoládékrém töményen kesernyés volt(talán ezzel akarták érzékeltetni az ét csokis jelleget? ), miközben a vanília alap pedig bántóan tömény édesre sikeredett. Amúgy ide tartozik még egy is adalék: az összes, főételhez felszolgált tányér törött szélű volt, mint ahogy a palacsintás tányérok közül is kettő ilyen kicsorbult állapotban nézett rénk szomorúan. Hogy enyhe képzavarral éljek. . . Aztán jött a fizetés. Illetve előtte még a pincér becserkészése, mert épp nem járt arra már vagy 10 perce. Az asztalunkhoz jött, megkérdezte, meg voltunk-e elégedve mindennel, mire közöltük, hogy nem, mivel a velős pacal nem tartalmazott velőt, a kecskesajtos saláta pedig kecskesajtot. Az első problémát nagyvonalúan eleresztette a füle mellett, a salátára elnézést kért, mondván valószínűleg ő értette félre, és egy olyat fajtájú salátát hozott ki, ami nem tartalmazott kecskesajtot. Elnézést kért, majd ment számolni. Én eközben átnéztem az étlapot, ahol "baconos" saláta csak grillezett kecskesajtosként van, ezért ez a magyarázat nettó hazugság volt, semmi más. Aztán a számlával a hely feltette a pontot az "i"-re. Vagyis az a pofátlanság, hogy még egy tollal irt papírcetlit sem hozott "számla" címszóval, hanem fejből mondott egy összeget. Mivel a családtagok eléggé kellemetlenül érezték magukat már az eddigiek miatt is, nem akartam "ünneprontó" lenni további akadékoskodás miatt. Fizettünk, majd az étlapot átlapozva kíváncsiságból fejben összeadtam a tételeket, hogy stimmelnek-e, illetve a kecskesajt nélküli salátát milyen formában, és mennyiért számolták el. Itt derült ki, hogy az összeg stimmelt, fillérre pontosan, de az teljes összegben tartalmazta a hibásan teljesített tételeket is. Sajnos ez a hely hozta azt a kicsinyes, 20-30 éve volt jellemző mentalitást, ami szerencsére lassan kezd eltünedezni, hogy ezen vállalkozások tulajdonosai nem néznek előre, nem érdekük, hogy egy vendég visszatérő legyen! Ígérem, mi nem leszünk, pedig évente 1-2 alkalommal járunk Szilváson!
