Sihuhu az erdőben

Gondoltam, nem hagyom ki, igaz, a múltban még nem ültem fel rá egyszer sem, de most majd kivisz negyedóra alatt, gyalog meg egy óra lenne... a félnótás okoskodik így, ugyanis óránként megy a vonat, én meg kb. fél után három perccel döntöttem el, hogy na jó, akkor legyen kisvasút. Tehát egy fél órát még feleslegesen ténferegtem, ittam üdítőt, elmentem kemény 250 forintért WC-re, közben csak ketyegett a parkolóórám, itt mindenért vastagon lehúzzák az embert, megvettem a jegyet a pénztárnál, azt hiszem 2500, de annyit tényleg nem ér meg, szóval kivártam az időt, összegyűlt a nép, a zajos fiatalok, akik eddig ott sem voltak a sorban, előretolakodtak, ők foglalták el a legjobb kocsit, én meg, aki elsőnek voltam itt, a sor végén felkullogtam a nyitott első kocsira. Igen zajos fütyörészések közepette elindult a szerelvény, rángatott jobbra-balra, a kissrácnak tűnő masiniszta nyomta keményen a gázt, ez volt a nap utolsó vonata, gondolom, már tele volt a hócipellője, én meg próbáltam figyelni a tájat, de valójában semmit nem látni belőle út közben, a kisvonat nem a patak mellett megy a szép völgyben, hanem fent kanyarog a völgy oldalán a gazosban, se jobbra, se balra semmi olyan nem tűnik fel, illetve csak alig, amit nézni érdemes. Na, de legalább kivitt a Fátyol vízesésig, ezt a sétát spóroltam meg, visszafelé amúgy is gyalog mentem, hiszen már vonat sem volt.