Túlszabályozottság és merevség

Megkérek mindenkit, úgy olvassa a lenti sorokat, hogy ne azt gondolja közben, „na megint itt egy a kákán is csomót kereső” hülye-gyerek, aki mindenben csak a rosszat látja, beleköt mindenbe. Nem így van, én minden szálláshoz maximálisan pozitívan állok hozzá, aztán ez a kezdet az apróságon bukhat meg, hiszen úgy vélem, egy-egy kis apróság dönti el azt, melyik szállás jó és melyik átlagos vagy átlag alatti.

Egy akciós ajánlat keretében töltöttünk el a párommal két éjszakát az impozánsnak tűnő kastélyszállóban. A páromnak mindig is az volt az álma, hogy királylányként egy kastélyban vonulhasson végig. Sajnos ezt az álmát velem túl későn közölte, így az udvarházban foglaltam le a szobánkat. A szoba ára meglehetősen borsós volt még akciósan is, ezért nem furcsálltuk túlzottan, hogy pangott a szálló, nagyjából félházra tenném a vendégek számát. Ez egy Szilvásváradon főszezonban elég szerénynek tűnik. A két nap végén azonban már mindent megértettünk.

A kastélyt könnyű megtalálni, hiszen Szilvásvárad nem túl bonyolult közlekedés szempontjából, emellett jól ki is van táblázva a megközelítés. A parkolás a főépület előtt 15 percre lehetséges, aztán azonban odébb kell állni, mivel határozott felszólítás van arra vonatkozóan, hogy különben elszállítják az autónkat. Itt húztuk fel először a szemöldökünket. Mi az, hogy elszállítják a kocsinkat?! Talán esetleg felkérnek minket arra, hogy ne álljunk ott tovább... A recepción lévő fiatal hölgyike műmosolyogva álkedvességgel fogadott, és mivel fél órával 14:00 óra előtt érkeztünk, megkért arra, hogy várjunk, mivel a szobát még nem lehet elfoglalni. Második szemöldökfelhúzás, hiszen nem órákkal előbb érkeztünk, hanem csupán fél órával korábban. Elvárható lenne, hogy ennyi rugalmasság legyen bennük. Végül megkaptuk a szobakártyát, és egy zanzás útba indítást, valamint néhány tőmondatos felvilágosítást. Semmi kíséret, semmi udvariaskodás. Mintha az udvarházban megszállók valamiféle aljanépség lenne. Végül áttúráztunk magunk a másik épülethez, ott pedig némi zavart követően megtaláltuk a szobánkat. Furcsa és zavaró az is, hogy az udvarházban a szinteket ötödiktől számozzák, gondolom azért, mert a főépülettől kezdték az első szintet.

Az ajtó rögtön nyílt a kártyával, és léptünk volna be a szobába. Léptünk volna, azonban olyan brutális vastag és nehéz volt az ajtó, hogy két kézzel kellett tolnom, hogy bejussak, egy ork ereje kellett a kinyitásához. A fene sem értette, erre mi szükség volt, mivel hangszigetelésként nem szolgált. Végül bejutottunk a szobába, amellyel különösebb probléma nem volt. Kétszemélyes antik stílusú ágy, éjjeliszekrény, asztal, előszobabútor és szekrény volt a felszerelés. A szoba azonban kissé hideg volt, a légkondit pedig nem lehetett állítani, vagy csak mi voltunk ehhez túl bénák. Megkérdezni mégsem mertük ezt a recepción, mert olyan érzésünk volt, hogy hülyének nézik közben az embert, és sajnos ezt éreztették is közben. Inkább kinyitottuk az ablakot, és úgy próbáltuk felfűteni a helyiséget. Ami azonban hiányzott a szobából, az a minibár. Úgy gondolom, elképzelhetetlen egy négycsillagos szoba enélkül. Végül azonban megértettük azt is, mi indukálta ezt. Térjünk is rá a legnagyobb negatívumra, ami miatt úgy érzem, soha többet nem fogom ezt a helyet választani.

A szobában egy vaskos könyv fogadott minket a Házirenddel. Lelkünk rajta, mi az utolsó betűig elolvastuk ezt. Megdöbbentünk, milyen részletességgel szabályozza az ottlétünket, lényegében mindent korlátozott és tiltott, de legalábbis keretek közé szorított. Az az érzésünk keletkezett, hogy egyrészt nem ők vannak értünk, hanem mi örüljünk, hogy itt szállhatunk meg. Másrészt pedig azt sugallja az egész, hogy abból indulnak ki, aki valahova elmegy, ott szabályszegéseken, esetleg bűncselekményeken töri a fejét. Azt éreztük, mintha mindenkit alapesetben bűnözőnek tekintetének, akik lopnak, csalnak és meg akarják károsítani a szállót. Olyan részletességgel szabályozták a szabálysértések szankcióit, amit utoljára a Büntető Törvénykönyvben láttunk. Például nem lehetséges máshol vásárolt élelmiszert bevinni a szobába, mert egyébként bírságot kell fizetni. Vagy például nem kaptunk fürdőtörülközőt, csak egy kártya ellenében, aminek semmi értelme nem volt, de csak akkor lehetett elmenni, ha leadtuk ezt a kártyát is. Miért gondolják azt, hogy én a wellness-részlegben kért törölközőt ellopnám?! Totálisan riasztó volt az a túlszabályozottság, ami ott uralkodott. Nem lehet erre magyarázat az, hogy kastélyban vagyunk. Elfogadom, hogy a környezet megkövetel némi sznobságot, de az nem csaphat át pökhendiséggé. Mi ezt a fajta túlszabályozottságot és spártai szigort kellő iróniával kezeltük, nagy problémánk nem akadt vele.

Visszatérhetünk a fürdőszobánkra, ami kulturált és tiszta volt. Ami nem tetszett, hogy a szép tágas zuhanyban a víz bődületesen nehézkesen folyt le, a végén már tocsogtunk az aljavízben. Várni kellett arra, hogy kinyithassuk a fülke ajtaját, közben ott benn fáztunk. A wc-ülöke egy számmal kisebb volt, ami nekem különösen zavaró volt.

Az egész szállóban a wifi-jel gyenge, a telefonomon nem is tudtam használni. A tv-adás sokszor elment, azt írta ki, hogy „nincs jel”. Abszolút nem ajánlom a szállót a kisgyermekes családoknak, illetve fogyatékkal élőknek. Nincsen felkészülve az udvarház a babakocsira, vagy a tolókocsira, csak lépcső útján lehet megközelíteni a bejáratot.

A wellness-részleg átlagosan felszerelt, átlagos szolgáltatásokkal. A gyermekmedence egy vicc, azt hitte a párom, hogy lábmosó, olyan kis méretű. A jacuzzi szintén kicsi, folyamatosan tele van, csak akkor kapcsolják be, ha valaki van benne.

Az étkezés rendben zajlott, nekem átlagos szintű ételeket hozott, de megfelelő választékkal. A saláta részleg negatív volt, brutális méretű natúr paradicsomokkal és uborkákkal. A desszert szintén gyenge, rossz minőségű cukrászsüteményekkel. A személyzet a vacsoránál megfelelő, gyors leszervírozás jellemző rájuk. Azonban az italok bitang drágák, különösen a borok, de egy ásványvíz is 400 forint, plusz 12% szervízdíj.

A szállóban drákói szigor és laktanya-érzés uralkodott. A kijelentkezés gyors volt, már készen várt a számla. Olyan érzés volt, mintha alig várnák, hogy elmenjünk, pedig fél órával a határidő előtt voltunk. Egy másik pár közben kicsapta a balhét, mert előtte nap telefonon megérdeklődték, lehet-e fizetni az általuk megadott módon, amit akkor megerősítettek, de a fizetés napján már nem, ami miatt készpénzben kellett fizetniük.

Összességében véve Szilvásvárad maga gyönyörű hely, a Fátyol-vízesés és a Szalajka-völgy is ámulatba ejtett minket. Azonban ha vissza is térünk ide a füstölt pisztráng miatt, a szállást máshol foglaljuk le.