Jók és nem annyira kedvező hatások

A Korzó Bisztróba mentünk (volna) az ittjartam.hu alapján, de be volt zárva. Az Üvegház meg 100 méterrel van csak arrébb. Ez volt amúgy is a B-terv, vagy fordítva. Ez a kettő az első az ittjartamon. Üvegház nyitva volt. Szép, verőfényes Duna-parti délután. Hely van, a teraszon ül mindenki. Mi is. Felszolgáló kedves, étlapot hoz, Jókai bablevest kértem. Feleségem nem kért levest. Meg is kaptam, nem túl soká, hatalmas nagy adag, az elmúlt időkben csak ilyen kis minilevesekkel szolgáltak ki másfelé, ez egy bőségesen megmért nagyméret volt, sűrű, tele babbal, sonkával, füstölt kolbásszal, és még nyers lilahagymát és egy adag tejfölt is mellékeltek hozzá. Meg még csípős paprikára is kaptam ajánlatot, ha szeretnék bele. Ez mind nagyon szuper, de a hagymát nem nagyon értettem. Megpróbáltam ugyan egy fél kanál nyers lilahagymát belekeverni a levesbe, egyáltalán nem lett tőle jobb. De a tejfölt az mind felhasználtam, remek volt, és a leves végére már úgy véltem, hogy jól is laktam. Másodiknak tanyasi csirkék jöttek, részben rántva, részbe sütve, A kedves lány az uborkasalátámat szemrebbenés nélkül letette a tányérom mellé JOBBRA. Nem tartok itt oktatást tálalásból, néztem egyet és áthelyeztem balra. Az un, zölduborka attól volt tejfölös, hogy rá volt csapva a kanálka tejföl a tetejére, Nem pontosan így képzeltem. A nejem nem pontosan így képzelte a tanyasi csirkéhez kapott coleslaw salátát, az ugyanis olyan inkább, mint amit a KFC-ban adnak káposztasaláta formájában, hát, ez nem volt éppen az. Ez inkább szárazanyag volt. Az apróbb eltérésekkel is elég jól megvoltunk, közben a terasz olyan lett, mint egy kedélyes SZOT-üdülő. Egy házaspár össze-vissza mászkált közben a kétéves, alig totyogó gyerekük ide meg oda eltűnt, ezek itt ettek mellettünk, a gyerek meg közben 20 méterre a WC-ban vadászott valamit. Majd előjön valahonnan, gondolták a szülők. Kissé mintha valami antiszociális társaság lett volna jelen, ez a pasi, a szülő, egyfolytában hangosan élte az életét, úgy beszélt, összekötőszavakkal káromkodott, hogy 15 méteres körzetben el kellett szenvednie mindenkinek, ha akartuk, ha nem. Minden két falat között felállt, tett egy kört, úgy nézett ki, amint egy nagyra nőtt kisfiú a rövidgatyácskájában, és folyamatosan szerepelt. Anyu szintén. Néha mindhárman elmentek más és más irányban sétálni két falat között. Egy erősen drogos állagú kopasz a túlsó végről folyamatosan kijárt dohányozni. de vagy 10 cigarettát elszívott amíg ott voltunk, ehhez mindig elsétált mellettünk és vissza, reszkető fejjel, véreres szemmel. Egy minden lehetséges helyen tetovált, de elég koros anyuka két nagygyereket etetett, senkinek nem volt semmiféle gyerekszobája, elemi illemszabály nem vonatkozott senkire, könyökölt, csámcsogott mindenki, gyerek marékra fogott villával döfködött, fél kézzel meg a mobilon csetelt. De ez mind benne volt a tájképben, ridegen gyereket nevelő családfő lenyomta a nagy korsó sörét, aztán beültette a családját az Audiba, és vezetett tovább. Persze, ezek csak hangulatfoszlányok, vagyis hangulatot befolyásoló tényezők. De még ezekkel a dolgokkal együtt is kedveltem ezt a helyet, nagyon jól, ismétlem, nagyon jól ebédeltem, jól is laktam, én nem mertem egy sört inni vezetés előtt, de alig vártam, hogy hazatérjek és itthon igyak egyet. A Duna partja meg szép naplemente előtt.