Aztán a Reptár felé menet kétszer is emberbe botlottam, kiktől érdeklődtem és hasonló szellemben nyilatkoztak a cukrászdáról, kérés nélkül, azt kell keresni, a Reptár másodlagos hát így értem ide. Hűvös, nyirkos idő volt, emberi szükségleteim is akadtak, örültem, amikor megtaláltam. Sehogysem passzol a környezet képébe, olyan, mint egy üdülőhelyen egy kisajátított régi villa, vele szemben meg már kezdődik a lakatlan terület, a préri, a város széle a sáros, forgalmas közúton túl. Bent két hölgy állt a pultban, vendég egy szál sem, hát én lettem A vendég. Lelkesen érdeklődtem a hely iránt, kissé kelletlen válaszokat kaptam, nem voltam túl érdekes. Megcsodáltam, megdicsértem a berendezést, a dekorációt, a sütikínálatot. Mondtam, hogy mások nagyra tarják a helyet. Ez sem váltott ki érdeklődést. A sütemények között volt egy szál kardinális, és mint ilyen kilógott a képből, így hát őt választottam, hadd fogyjon! Nem volt drága a helyhez képest, azt hiszem. A fiatalabbnak vagy magasabbnak tűnő nő (lány), végig határozottan nyers és barátságtalan volt, ezzel együtt feltételezhetően szép lába, melyet csak futólag láttam és erős tájjellegű hangképzése. A másik hölgy kedvesebb volt, bár nem vitte ezt itt túlzásba senki. Kimentem a WC-re is, érdekes kaland volt, mozgásérzékelős lehet, és amikor bevonultam éleslövészet konkrét színhelyére, elaludt a lámpa, és koromsötét lett. Nos, dolgát félig végezve ritkán szaladgál az ember, a kezemmel sűrűn hadonásztam, mint a fuldokló, hátha lőn már világosság, de nem zavarbaejtő eset volt. Aztán kibotorkáltam és kiderült, hogy még valamit kapcsolni vagy nem kapcsolni kellett volna a cukrászda berendezése patinás hangulatot áraszt, a kardinális szárazabb volt a kelleténél, futólag átsuhant rajtam, hogy talán nem is annyira friss de ez csak érzület. Nem volt rossz. A gyümölcslé meg hát gyárilé volt, azon nincs mit minősíteni. Tulajdonképpen nem rossz hely ez, egyáltalán. Amúgy ajánlanám is minden idejövőnek. Szép környezet belül, nagy választék, és ráadásul nem elszállt árak.
