Medvetáncoltató Szolnok

Benéztünk, kellemes nagy a kerthelyiség, ha nem is sokan, de vendégek is voltak, akkor meg miért ne próbáljuk ezt ki. Minden mesterkéltségtől mentes, természetesen kedves fiatal felszolgálónő fogadott bennünket, és nyomban hozta is az étlapot, amely valóban nem tartalmaz túl sok ételt, de azért lehet választani. Közben pedig csapolt sört iszogatni, amit mi nagyra értékelünk. A savanykás csorba levesek közül a tárkonyos csirke változatot rendeltük, amely gusztusos fedeles cseréptálkában érkezett. Jó ötlet, mert nem hűl ki a leves a többszöri szedéssel sem. Érdekes, hogy a csirkehús darabok kicsit pirítva kerülnek a levesbe, sőt megtudtuk, hogy a zöldségek is, bár ezt nem éreztük. És sajnos a fűszerezést sem éreztük elég gazdagnak. Főfogásként a nyaralásokon megismert húskolbászkákat, a micset, más néven mititeit (jelentése picikék) választottuk, ami a román konyha jellegzetes étele. Marha-, sertés- és birkahús keverékéből fokhagymával és fekete borssal fűszerezett, kb. 10 centiméter hosszú rudakat készítenek, amelyet grillen sütnek meg. Általában mustárral és muzsdéjjal fogyasztják. Itt az étlapon kifejezetten erdélyi mustárt ígérnek az ételhez, amiről viszont mi nem voltunk meggyőződve, mivel az ismert hazai mustár ízét éreztük benne. A fokhagymás mártás, a muzsdéj pedig szinte íztelen volt. Még a fokhagymaíz sem nagyon jött ki belőle. A mics fűszerezése is gyengére sikerült. Miért fél itt a szakács ennyire az ízektől, a fűszerektől? Ezektől az ételektől így egy medve sem táncolna örömében, szerintünk. De mi ennek ellenére, mindent összevetve elégedetten távoztunk.

Az étlap elsőre elég szűk választékú, körülbelül 6-7 főétel van összesen. Ezek között sertés és csirke pörkölt, székelykáposzta, vadas, sült kolbász, sertés flekken, levesek pedig hagyományos csorba levesek különböző variációi. Párom első választása a sült kolbászra esett, de sajnos a pincér rossz hírt közölt: elfogyott. Így a vadasra és a csirkepörköltre esett a választásunk. Az adag hatalmas volt, a vadas meglepő módon készült: a hús tetején szálas káposzta, és külön tálkában a mártás. Meglepő volt, de nagyon finom. A csirkepörkölt szintén, a galuska légiesen könnyű. A fűszerek viszont kissé hiányoztak, sótlannak is találtuk az ételeket, de mivel nem volt egyik asztalon sem só- és borsszóró, külön kérni kellett. Összességében egészen elégedettek voltunk. Második látogatásunk már nem annyira sikerült jól. Nyitás után kb. 2 órával érkeztünk, előre foglaltunk asztalt. Az étlapon kicsit meglepődve láttuk, hogy nem bővült a választék, de sebaj, akkor most jöhet ami múltkor elmaradt: sült kolbász! Hamar letörte kedvünket a pincér: nincs kolbász. Rendben. . . akkor legyen pörkölt. Az sincs. . . Az igen szűk választékú étlap hirtelen lekorlátozódott kb. 3 ételre amit felsorolt a pincér hogy rendelkezésre áll. Elsőre még úgy voltunk vele hogy belefér, de ez itt már érthetetlen volt és csalódástkeltő. A kapott étel (flekken) volt a legdrágább a főételek között, de nem adott annyit ízben, mint az előzőleg kóstolt ételek. A fűszer itt is nagyon-nagyon szerényen lett alkalmazva, sótlan volt a hús és a krumpli is. Mivel ismét nem volt az asztalon só, megint kérni kellett. . . Ez is belefér egyszer, de érthetetlen miért nem helyezik ki ezeket az asztalra automatikusan. A sótlanságot leszámítva finom volt az étel, a héjas burgonya kifejezetten ízlett. Viszont az ár kicsit magas volt hozzá. Összességében tehát kissé csalódott vagyok, mert ígéretes kis étterem, de bőven van hova fejlődni. Ha valaki kevésbé fűszeres és autentikus ételekre vágyik akkor ajánlom őket. Napi menü is szokott lenni, erről viszont nem tudok véleményt írni. Én egy ideig most nem térek be újra, de később remélhetőleg pozitív csalódás lesz majd. Szurkolok nekik.