BÁTORTALAN MEDVETÁNCOLTATÓ

Úgy rémlett, hogy ezen a helyen a Maláta Sörkert nevű vendéglátóegység működik, de úgy látszik, régen jártunk erre, mert ma, amikor ebédelésre próbáltuk volna ki az ún. gasztropubot, kiderült, hogy itt már egy nagyon is hagyományos, erdélyi kínálatra szakosodott étterem van. Benéztünk, kellemes nagy a kerthelyiség, ha nem is sokan, de vendégek is voltak, akkor meg miért ne próbáljuk ezt ki.
Minden mesterkéltségtől mentes, természetesen kedves fiatal felszolgálónő fogadott bennünket, és nyomban hozta is az étlapot, amely valóban nem tartalmaz túl sok ételt, de azért lehet választani. Közben pedig csapolt sört iszogatni, amit mi nagyra értékelünk.
A savanykás csorba levesek közül a tárkonyos csirke változatot rendeltük, amely gusztusos fedeles cseréptálkában érkezett. Jó ötlet, mert nem hűl ki a leves a többszöri szedéssel sem. Érdekes, hogy a csirkehús darabok kicsit pirítva kerülnek a levesbe, sőt megtudtuk, hogy a zöldségek is, bár ezt nem éreztük. És sajnos a fűszerezést sem éreztük elég gazdagnak.
Főfogásként a nyaralásokon megismert húskolbászkákat, a micset, más néven mititeit (jelentése picikék) választottuk, ami a román konyha jellegzetes étele. Marha-, sertés- és birkahús keverékéből fokhagymával és fekete borssal fűszerezett, kb. 10 centiméter hosszú rudakat készítenek, amelyet grillen sütnek meg. Általában mustárral és muzsdéjjal fogyasztják. Itt az étlapon kifejezetten erdélyi mustárt ígérnek az ételhez, amiről viszont mi nem voltunk meggyőződve, mivel az ismert hazai mustár ízét éreztük benne. A fokhagymás mártás, a muzsdéj pedig szinte íztelen volt. Még a fokhagymaíz sem nagyon jött ki belőle. A mics fűszerezése is gyengére sikerült.
Miért fél itt a szakács ennyire az ízektől, a fűszerektől? Ezektől az ételektől így egy medve sem táncolna örömében, szerintünk. De mi ennek ellenére, mindent összevetve elégedetten távoztunk.