Emlékezetes ebéd

Ma úgy alakult, hogy... szóval, dolgom volt Szombathelyen, öcsém meg ezt a helyet javasolta. Nekem nem sok emlékem volt erről, de szívesen fejet ugrottam az ebédkalandba. Jó benyomást kelt nagyon a csárda (egyébként fogalmam sincs, hogyan kerül egy halászcsárda Szombathely közepére), kellemes a fogadtatás, barátságos a belső tér, viszonylag kevés vendég az étteremben. Étlap ígéretes, lehet, hogy mániákus vagyok, de májgombóc levest kértem, és igaz, hogy szarvassültről volt szó, de amikor megláttam a békacombot az étlapon, átváltottam arra, Közben öcsém kikért egy nagy tál dödöllét, mert szerinte itt az igazi, igen, sok helyen kínálnak a Dunántúlon, de amennyire egyszerű étel, a 80%-a nem találja el, hogy hogyan is kell azt csinálni, na, ezt nagyon közel volt az igazihoz, jó sülthagymával, itt-ott odakapva, lepirítva, tejföllel, ez itt nagyon jó lett! A májgombócleves nem volt 10 pontos, a gombócok közepén volt egy kis nem odaillő íz is, de amúgy nagyon korrekt leves, igaz, paprikát nem adtak mellé. bár kérhettem volna. Nem kellett. A békacomb tartármártással viszont hibátlan, krokettel kértem, nagyon jól is laktam, és mivel - hál'Istennek - nem én vezettem, így egy üveg Krusovicét is melléengedtem a falatoknak, szóval így kerek a világ!