Finom ebéd színészek társaságában

Ma egy volt kollégám ajánlására kipróbáltuk eme műintézményt. Mivel színházba alkalomszerűen eljutunk, tudtuk hol van, azonban eddig csak a büféjét próbáltuk.
Az ebédlő egy nagy térben van, északi oldalán hatalmas üvegfelület, nyáron azon túl kerthelyiség, ilyenkor csak dohányzóhely. A világítás jó hangulatot adhatna a helynek: valami UV-kék háttérfény és energiatakarékos égők keveréke. Azonban a berendezés, hogy is mondjam csak: eklektikus. Négyzet, téglalap és kör alakú asztalok, legalább fából, de nem azonos mintázattal. Egyes asztalokon terítő, míg a legtöbbön asztali futó. Néhány asztalnál hozzáillő fa székek, részben textilbőr kárpittal, míg a legtöbb helyen Sigma tárgyalószék, amelytől hányinger kerülget, mert nekem a félórás étkezéshez is kényelmetlen, nem beszélve az egész napos továbbképzésekről. Ha engem kérdeznek a rendőrségi kihallgatóba tenném, mert kényelmetlenebb, mint az ott lévő padlóhoz rögzített fa szék.
Szóval egy ilyen kényelmetlen ülőalkalmatosság garantálta napi mozgásigényem kis részének megvalósítását. Az alkalmatlansága és célszerűtlensége mellett még koszos is volt. Láthatóan nem erőssége a helynek a tisztaság. Morzsás székek (ahova én ültem valószínűleg még aznap nem ettek, de kenyérmorzsás volt, a menü megismerése után biztosra vettem, hogy másnapi, esetleg pénteki maradék), pohárnyomos asztal, foltos asztali futó. A tisztaságra a közepes osztályzatot az illemhelyiség miatt kapták, amely inkább a színház fenntartásához tartozik, mint az étteremhez. Különben kettest kapnának.
Étlap nincs, még a honlapon sem. Kérdésemre, hogy mit eszünk, a pincérnő kedvesen válaszolt. Honnan tudhatjuk, hogy mit kapunk, az viszont rajta van a honlapon. Mármint a napi menü. Tehát, ha válogatós vagy nézd meg a honlapon a menüt. Meg kellett volna kérdeznem, hogy mást lehet-e fogyasztani, de ezt elmulasztottam. Sajnos így tudatlan maradok, nem tudom meg, hogy este a szünetekben miért terjeng a kellemes rántott hús illat. Lehet, hogy a speciális ajánlatok menüpontba akarták beírni a honlapon, mert az üres.
Szóval beültünk az étterembe, és sok menüs helyekhez hasonlóan megy a tömegétkeztetés. Kérdés nélkül hozzák a levest, illetve - mint az kiderült - itt csak egyféle főétel van, azt is. A vizet nagy pohárban, kissé megkésve a leves után hozta egy kedves tanulónak látszó felszolgálófiú, aki nem tudta, hogy közben üdítőt kértem. Mert azt persze itt is külön kell kérni. egyébként csak a srác miatt lett jó a kiszolgálás, mert ő volt legszorgalmasabb. A lányok - bár ők is kedvesek voltak - felől bepenészesedhetett volna a maradék kaja a tányérba az asztalon.
A kettőnknek tálban hozott minestrone leves igazi csoda volt. Istenien sikerült, még sosem ettem. Fura volt így főzve enni a többi zöldség között cukkinit. A főétel stroganoff csirke volt rizzsel. Szerencsére nekem kevés hús jutott, gomba pedig egyáltalán nem - merthogy úgyis kiválogatom, nem szeretem. Ez is jól volt elkészítve, a rizs - amely egyik vesszőparipám - is. Szóval az ételre és az adagra sem lehetett panasz.

Ebből a helyből sokkal többet lehetne kihozni. Egy kis marketing, terítő vásárlás, arculategységesítés, egy megállító tábla a színház elé, végül semmibe nem kerülő dolgok: honlapfejlesztés, takarítás, asztalokra étlapnyomtatás hiányoznak. Ezekkel simán lehetne hozni egy stabil 4,5 átlagot, legalább kétszer ekkora forgalommal. Mert nem sok helyen lehet ennyi színésszel együtt enni: Jordán Tamás, Trokán Péter, Vas Szilárd, Alberti Zsófi, Endrődy Krisztián, Balogh János (ezeket ismertem meg) is megfordult étkezésünk alatt.