Tárgyilagos leszek

Nem valami szép dolog, ha én most rosszat mondok erre a helyre. Valamikori általános iskolai társaim találkozóhelye, ehhez az időszaki öregkonferenciához most én is csatlakoztam, ha már arra jártam. A város szép helyén van, kint a zöldben, a domboknál, az egykor elegáns villák környékén, meg persze a hajdani nagy, szocialista emlékmű környékén is. De ez nem baj. Nem is rossz a terasz, biztos el lehet itt üldögélni alkalomadtán. Én késve mentem és váratlanul (nagy cameo megjelenik a semmiből), de voltak érintetlen maradék ebédek és egyet fel is melegítettek a kedvemért, nekem meg nem annyira ízlett. De azért hősiesen elrágcsálódtam rajta, valami göngyölt hús vegyes körettel, meg valami rántott sajt is mellé. Kissé szomorkás ebédnek találtam. De félre finnyáskodás! Ittam vagy négyszer háromdeci almalevet, annyira melegem volt, az legalább hideg volt, még ha kicsit higítottnak is éreztem, nem is volt drága a fizetésnél egyáltalán, de a társaság valami kis kietlen helyre zsúfolódott össze alig volt hely az asztaloknál. ráadásul, ha valaki WC-re akart menni a külső, civil, ártatlanok közül, itt kellett, hogy át- és visszaverekedje magát, szóval, nekem nem volt annyira öröm ez a hely. Bocsánat, mindenkitől, akinek ez sokkal többet jelent.