Kis adag finomság

Itt az oldalon már régóta szemeztem az étteremmel, ma a város olyan helyén volt megbeszélésem, amihez ez volt legközelebb. Kapva kaptam az alkalmon, beültettem a 'parner't (az amcsik nem vagy csak olyan röviden ejtik a t-t, a twenty-hez hasonlóan, hogy nem hallani).
Első blikkre tetszetősen berendezett az étterem, csak alaposan körültekintve állapítottuk meg, hogy valószínűleg a (nem tegnapi) nyitás óta valószínűleg még festve sem volt. Sajnos az asztalhoz ülve azt kellett tapasztalnunk, hogy mind az asztal, mind a szék szennyezett volt az előző étkezők által. A két felszolgáló hölgy futkosott, mint pók a falon, a megrendelést gyorsan felvették, a kiszolgálás is gyorsan ment, de egyiküknek sem jutott eszébe megkérdezni, hogy kérünk-e inni.
Kissé magyaros volt a menjü, karfiolleves és tarhonyás hús, mégis ezt választottuk. A leves nagyon finom volt, az adagnak megfelelően kis csészében tálalva. A tarhonyás hús "elveszett" a tányéron nekem túl kevés volt 1 db uborkával. Jól sikerült ízre, de az alacsony árhoz képest is kevésnek tűnt. Úgyhogy pluszba kértem valami palacsintát, ami töltve is volt és meggymártással is le volt borítva. Sajnos a nevét nem jegyeztem meg, és az étterem honlapján sem szerepel. Ezt egyébként már ízlésesen tálaltak, kis mentalevéllel, porcukorral.
A végén a kévéért is kuncsorogni kellett.
Szóval ízletes magyaros ebédet kaptunk - molekuláris adagban.