Pásztor Csárda Szombathely

finom volt a fokhagymás tarja is, a petrezselyem elfogyhatott a konyhán, mert nem volt a krumplin a kiírás ellenére, de nem bántuk. . . Kérés nélkül hozták a pohár jó hideg szódavizet. Elégedetten távoztunk a hangulatos helyről.

A felszolgáló nem tudta megmondani, hogy melyik pincészet készíti a ház borát, azzal ment el, hogy megkérdezi, visszatérte után megtudtuk, hogy a bor nemesgulácsi, de a pincészetről továbbra sem kaptunk semmilyen információt. A (nagyipari) sört szisztematikusan s nyilván tudatosan jócskán a jel alá töltik, ilymódon az ígért mennyiség tizedét simán elcsalják a vendégtől. Eddig tartott a bírálat. Ami viszont továbbra is erény: az adagok tisztesek, az árak megfizethetőek, a beltér nagyon hangulatos, az egyik falon számos képet nézegethetünk Puskás Ferenc csárdabeli látogatásáról. Ettünk halászlevet, süllőfilét zöldséges bundában cukkinit krumplipürével, rántott fogasfilét pirított magos zöldsalátával és szürkeharcsát paprikalében párolva dödöllével. A halászlé remek volt, a passzírozott lében friss, nem túlfőtt halat kaptunk, a fogas és a süllő friss volt és ízletes, ami nem mondható el a harcsáról, melynek köreteként felszolgált dödölle is csalódást okozott. Fele üres, fele tele – mondhatnánk. Mi inkább a teli részét néztük, mert jó helyen jó barátokkal jól érzi magát az ember akkor is, ha akad kifogásolnivaló. Az üzletvezetésnek azonban jobban oda kellene figyelni a részletekre.

a méteres rántott hús, hosszúkás fatányéron, óriási adag körettel, savanyúság nagy tálban :) Legközelebb egy adag leves és egy adag második bőven elég lesz kettőnknek. A kiszolgálással annyira nem voltunk megelégedve, mert sokat várattak az étellel és a kávéval is és unalmas, kényszerített udvarias kiszolgálást kaptunk. Volt aki később jött és előbb kapta a levest. Úgy láttam, hogy sok ismerős volt és őket előbb szolgálták ki. Aztán kértük a számlát, szóltunk, hogy kártyával fizetnénk, de más jött oda a számlával és Ő már nem tudta a kártyás fizetést, újabb öt perc, mire visszajött. Persze ráértünk, de azért több figyelmességet vártunk volna el. Azért, ha máskor arra járunk és bőven lesz időnk, ismét betérünk, talán más kiszolgálást kapunk.

A felszolgálók nagyon kedvesek, a gyerekekkel is segítőkészek voltak. Az ételek nagyon finomak, a tálalás stílusos. A mosdó nagyon tiszta és nagyon szép, modern berendezése van.

Korábban - emlékeim szerint - kétszer már jártam itt, egyszer volt alkalmam működés közben is megcsodálni a kályhát. Odabent egységes étkezőhelyek-, illetve ahogy DEndre sokszoros gasztrokirály fogalmaz a paraszti-polgári átmenetű berendezés fogadják a látogatót. Egyszerűen egyedi hangulata van. Fa asztalok és székek, faragott lábakkal, tiszta, fehér terítővel. Sajnos az asztali futó valamilyen papírszerű anyagból nem látszott frissnek, de rózsás mintázata illett a helyhez. A hajópadlóra illik a patinás kifejezés, itt nem mesterségesen koptatták, mint az egyik bpi vendéglátóhelyen. A Rendezettséghez tartozik a tisztaság is, ahogy említettem a terítő tiszta volt, csak amikor a pincér elvette a terítéket, akkor vettem észre, hogy a tányér alatt morzsás volt. Pedig első látásra a helynek legszívesebben kiválót adtam volna. A pincér egy idősebb, ránézésre 60-on felüli férfi volt. Némi kedvesség szorult belé, de állandóan rohant. Borzasztó volt látni, elborzadtam, hogy én is így vagyok a saját munkahelyemen. Ruhája tiszta, de kopott és feslett volt. Valószínűleg a munkába álláskor kapta, nem tegnap. A maga stílusában megkérdezte, mit akarok. Mondtam, hogy libarizottós menüt ennék és valami rostos üdítőt innék. Tojáslevest jósolt, helyette az interneten olvasottaknak megfelelően egy igen kellemes ízvilágú nokedlis burgonyalevest kapott a "zemberfia", egy kis helyes bográcsban, amiből saját maga merhetett. (Fábrys kitérő: osztrák vendégek tojásos nokedlit "nudeln mit eier" kértek, amit fanyelű serpenyőben szolgáltak fel. ) És 3 dl sárgabaracklevet, a sijós fajtából - a pincér saját elhatározásából. Némi időben mérhető várakozás után kaptam a pincér által darásnak mondott rizottót. Közben a szomszéd hatszemélyes asztalhoz érkezett egy társaság, akik közül egy ember jó viszonyt ápolt a némileg ápolatlan felszolgálóval, így megtudtam, hogy csontos a "daráshús", mert nyakból készült. A rizottó tetején reszelt sajttal vala felszolgálva. Nagyon finomra sikeredett, az adag is megfelelő volt, mindössze két csigolyát találtam benne. Kár lett volna kihagyni ezt az ebédet.

Talán egyetlen kifogás, a tökös-mákos rétes nagyon kevés mákot tartalmaz ! ? Annyi finomság volt az étlapon, hogy biztosan visszamegyünk még .

Lehet, hogy a Nőnap miatt, de zene is volt, jó hangú mosolygós énekes, csak fokozta a hangulatot. Az ételek minősége kitűnő volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a helyet.

Az érdekesség az volt, hogy mondhatni egy törzsgárda jár ide étkezni, így a pincér rajtunk kívül majd' mindenkit baráti kézfogással, vállon veregetéssel üdvözölt, ami egy kicsit menzai hangulatot adott a helynek. A hatalmas kínálatból viszonylag hamar sikerült választani, amit körülbelül egy óra elteltével ki is hoztak. Az étel ez alkalommal is nagyon finom volt, talán a sajtmártással bőkezűbben bánhattak volna, mivel így egy kissé száraz volt a hús. Jóllakottan, elégedetten távoztunk.

5-2. A kiszolgálással is meg voltunk elégedve. Kínálnak több izgalmas vadételt, vaddisznót, szarvast, vadnyulat.